A megskalpolt Föld
Villámárvizek, a lebetonozott bolygó, az akkumulátorgyárak és a jövőkutatók
Az alábbi írásomat 2025.7.6-án, a hajnali óráiban írtam (Lásd itt).
Másnap, hétfőn, 2025.7.7-én és utána 8-án az ország jelentős területén komoly károkat okozott a “hirtelen jött” pusztító viharos szél és hiretlen lezúduló csapadék.
(Egy rendkívül hosszú száraz, a végén pedig forró periódust követően 2025. július 7-én, majd július 8-án heves zivatarok pusztították végig az országot. A Katasztrófavédelem tájékoztatása szerint elsősorban Bács-Kiskun, Békés, Csongrád-Csanád, Hajdú-Bihar, Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyékben és a fővárosban voltak a legnagyobbak a viharkárok. A heves zivatarok miatt még a Liszt Ferenc repülőteret is le kellett zárni egy időre. A vihar első napján a Nyíregyháza melletti Napkoron, Tiszavasvári közelében és Balatonfüreden 130 km/h-t, a kimagasló budapesti János-hegyen 137 km/h mértek a HungaroMet Zrt. hitelesített műszerei. Az országban összesen 11 helyen regisztráltak 110 km/h feletti széllökéseket, minden esetben zivatarokhoz köthetően. A második napon a heves zivatarok elsősorban az ország délkeleti-keleti területeit érintették, Debrecen térségében ugyancsak 130 km/h-s széllökést okozott egy szupercellás zivatar. Részlet a HungaroMet Zrt. később kiadott elemzéséből.)
Páran később megkérdezték tőlem, hogy én honnan tudtam másfél nappal korábban, hogy jön egy ilyen pusztító vihar.
Nem, nem tudtam. De sejteni azért lehetett, hogy a felforródosott és a már kritikus mértékben kiszáradt térségünk előbb-utóbb kap majd egy ilyen “ajándékot” a Földanyától. Volt már Valencia a múlt ősszel, júniusban pedig Texas, így tehát borítékolható volt még egy laikus számára is, hogy nagy valószínűséggel mi sem ússzuk meg. És azokban a napokban minden adott volt a térségünkben, hogy ez be is következzen. Figyelmeztetésnek szántam, nem előrejelzésnek.
Az aznapi írásomat változatlan formában illesztem ide, de szokásomhoz híven kiegészítem még pár elgondolkoztató ténnyel. Sőt, szokásomtól eltérően, még számításokkal is ;-) !
És most sem tudom kihagyni, hogy feltegyek egy-két -remélhetőleg gondolkodásra hívó- kérdést. Az akkumulátorgyárakról, a robotikáról, és a jövőnkről. Az írás végén, persze.
Az eredeti írásom első része.
A víznek (vagy annak hiányának) nem csak biológiai hatásai vannak (élővilág gyors pusztulása, mezőgazdasági termés kiesés,...) hanem van itt bizony fizika is.
A természet egy ideje már válaszol. Az az érzésem, hogy egyre több ilyen jelzést kapunk majd.
A megskalpolt Föld alatt én a természetes, biodiverz, élő zöld növényzettől (összefüggő erdők, békén hagyott rétek), a kisebb-nagyobb vizes élőhelyektől megfosztott, és a helytelen mezőgazdasági gyakorlattal (!) lecsupaszított Földet értem.
Amit a városokban, -de már nem csak ott, hanem “minden magára adó településen”-, a gyulladást csak tovább fokozó, még az agglomerációkban is szárító hatású, jó sok betonnal és vízlevezető műtárgyakkal rontunk tovább.
A minapi texasi és a tavaly őszi valenciai VILLÁMÁRVIZEK fizikai következmények. Sok halálos áldozattal, elképesztő anyagi károkkal.
Az éves átlagos hőmérséklet növekedés bizonyos régiókban már régen elérte az 1,5 fokot. Van, ahol majdnem a dupláját. Főleg az Északi félteke érintett, az előrejelzések szerint az össz átlaghoz képest itt kétszeres lesz a hőmérséklet emelkedés. Egyre nagyobbak a hőmérséklet különbségek, hiszen nincs meg a "zöld víz" és a "kék víz", szoros kapcsolatban lévő, ezer évekig működő kiegyenlítő, elsimító hatása. Ami segítette a civilizációnk nyugalmas életét és fejlődését.
Vízelvezetés van, komplex vízgazdálkodás helyett.
A VÍZGAZDÁLKODÁSBAN AZ EMBER A TERMÉSZETTEL EGYÜTT GAZDÁLKODIK, ÉS NEM NÉLKÜLE.
Mint általában a jó gazda teszi.
A légköri fizikai hatások miatt az egyszerre leömlő rengeteg vizet - az élő, természetes pufferek nélküli, így aztán a feladatra teljességgel alkalmatlan-, EMBER ÁLTAL KIGONDOLT ÉS MEGÉPÍTETT VILÁG nem tudja befogadni.
A pusztító villámárvizek száma nőni fog.
Betét a számításokkal.
Michal Kravcik, szlovák hidrológus minapi számításaival egészítem ki az eredeti, július eleji írásomat. Amit én részben kiegészítettem.
Kravcík arról írt, hogy milyen hatással vannak a hőmérsékletbeli különbségek a SIVATAGI (56 Celsius fokot elérő, napon belül 30 fokot melegedő) és az erdőkkel borított TRÓPUSI (32 Celsius fokos, napon belül mindössze 10 fokot melegedő) térségek az éghajlatunkra, a Földünkre. (a kép M.Kravcík friss posztjából származik, ez most sajnos csak szlovák felirattal készült).
Nagyon egyszerű a matematika, ami mögötte van. Én egy kicsit átszámoltam :-).
A Föld felszíne körülbelül 510,1 millió négyzetkilométer, ebből a szárazföldek területe 148,9 millió négyzetkilométer, a vizeké pedig 361,2 millió négyzetkilométer.
Körülbelül 20 millió négyzetkilométert épített be a civilizált Ember eddig a bolygón (azaz betonozott le, csinált belőle napi szinten felforrósodó, ökológiai szempontból SIVATAGot).
Ez az ipari beépítés hozzávetőlegesen a 13,42%-át teszi ki a Bolygónk szárazföldi felületetének, és 3,92%-át a teljes felületnek. (Utánaszámoltam :-) ).
Adjuk ehhez hozzá a Föld szántóföldjeinek a területét, ami hozzávetőlegesen 15 millió négyzetkilométer. (Nem számoltam bele a réteket, legelőket, mert azok nagyobb valószínűséggel állandó élő növényzettel borítottak, így a hőmérsékletük jelentősen alacsonyabb a felszántott társaikénál).
Kravcik 15 fok átlagos hőmérsékletbeli különbséggel számolt a kétféle felületi borítás esetében (évszakok, napszakok belüli különbségek). Lehet vitatkozni arról, hogy ez csak 12, vagy inkább 18 fok, de nem érdemes, mert a lényegen sajnos nem sokat változtat.
Az én kalkulációim szerint -szintén 15 fokkal számolva- az ipari beépítés és helytelen mezőgazdasági gyakorlat 1,566 fokos felmelegedést jelent, a szárazföldekre vetítve. (Ő szintén hasonlót becsült).
Kravcik cikke a hőmérsékletkülönbséget csupán a szárazföldekre vetítette, ami szerintem csak részben helyes. A hőmérséklet emelkedése ugyan a szárazföldeken képződik, de előbb-utóbb áthat a nagy vizekre is (óceánok, tengerek). Amelyek abszorpciós hatással vannak, annak pozitív és negatív következményeivel együtt.
Tehát, ha az egész Föld felületére arányosítom a keletkezett hőmérséklet-többletet, akkor az Ember által végbevitt sivatagosítás “csupán” 0,456 Celsius fokos általános felmelegedést jelent. De itt jön a de! Ugyanis, amennyiben a Földünk felületének nagy részét borító óceánok is melegedni kezdenek (és már elkezdtek!), akkor az tényleg beláthatatlan és -számunkra, emberekre- végérvényesen visszafordíthatatlan következményekkel jár majd. Az óriási víztömegek tehetetlensége sokkal nagyobb, emiatt természetszerűleg lassabban változik azok hőmérséklete. Viszont az óceánjaink abszolút mértékben határozzák meg az Életet a Földön. Kérdezzetek, olvassatok hidrológusokat, óceánkutatókat, evolúcióbiológusokat, széles látókörű meteorológusokat… és nem fogtok kételkedni ebben, a “tények nélküli, kinyilatkoztatásnak tűnő” kijelentésemben…
(A számításokon lehet finomítani. Sőt! Nagyon jó lenne, ha szofisztikáltabb számítások születnének, de igazán az lenne a jó, ha komolyan is vennénk azokat.)
Szóval, lehet keresni a megoldást az elektromos autókban.
Csak nem érdemes, mert félrevisz.
A CO2 kibocsátás megoldása IS a ZÖLD, ÉLŐ FELÜLETEKBEN, a TERMÉSZETNEK VISSZAADOTT TERÜLETEKBEN, a HELYES MEZŐGAZDÁLKODÁSBAN rejlik. Már nem húzom az időtöket az ide vonatkozó adatokkal, de nézzetek utána a Rodale Intézetnek… (Talán majd ezt is összerakom egyszer.)
Vissza az eredeti, júliusi eleji cikkemhez, ami elvezet a kérdésekig.
........................................................................................
Mindeközben, éppen a napokban, hallgattam a jövőkutatóinkat.
Ismert nevek, elismert szakemberek, díjazzák is őket rendesen.
Jó ideje állítom, hogy a világot vezérlő emberek egyre kisebb ablakokból nézik a külvilágot. Lehet, hogy a szobájuk egyre nagyobb, nem tudom, de a valóságra néző ablakuk mérete egyértelműen és rendkívül gyorsan csökkenő tendenciát mutat.
Ahogy hallgattam a két jövőkutatót (külön-külön), az vágódott be, hogy talán már egyáltalán nincs is ablakuk.
Lelkesen beszélnek arról, hogy micsoda szép jövő vár ránk.
Hogy a mesterséges intelligencia DEMOKRATIZÁLJA A TUDÁST. Mert a zimbabwei gyerek ugyanúgy hozzáfér majd a tudáshoz, mint aki a Szilícium völgybe született bele. Meg szó volt még rengeteg biotechnológiai csodáról, hogy a mesterséges intelligencia tanít meg majd minket fenntartható módon élni, stb.
Az én kérdésem az, hogy MILYEN TUDÁSRÓL beszélnek?!
A mesterséges intelligencia a meglévő EMBERI tudásból, annak is a DIGITALIZÁLT lenyomatából dolgozik.
A mesterséges intelligenciának nincs KÜLÖN ABLAKA, se a biológiai, se a fizikai VALÓSÁGRA. Semmilyenre sem.
Elismerem, hogy az előfordulhat, hogy - nem úgy, mint most Texasban, vagy Valenciában- a mesterséges intelligencia előre jelzi majd a villámárvizeket. Hiszen lesz már elegendő adat, az addig sajnálatos módon megtörtént, számos villámárvíz ismertető jegyeiről.
De kérdezem én: a mesterséges intelligencia meg is építi a lezúduló vizet elvezető pufferrendszereket? Jó gazda módjára?
Vagy csak kiszól a hűtött szobából, hogy bocs, de úgy látom, hogy mindjárt jön az árvíz?
Esetleg a mesterséges intelligencia begyógyítja a MEGSKALPOLT FÖLD sebeit, amivel vissza lehetne állítani a - az emberi civilizációnak életteret adó- RENDet?
Az MI majd együtt gondolkodik és CSELEKSZIK a természettel?
Ha erre maga az Ember sem képes?
...........................................
És a kérdés.
Amin kérnék szépen picit elgondolkodni.
Látom, hallom, hogy nagyon sokan tiltakoznak az akkumulátorgyárak ellen. Nem értik, hogy miért kell azokat megépíteni. Jogos a felvetésük, valóban.
Viszont azt is látom, hogy ugyanezek az emberek boldogan nyugtázzák mindenféle fórumon, meg a munkahelyükön, üzleti és közéleti vezetőként leginkább, hogy 2030-ra a globális gazdaság 13 000 milliárd dollárral nőhet, a mesterséges intelligenciának és a robotikának köszönhetően. Hűha! (Már az is tudvalévő, hogy a mezőgazdaság is megújul végre: öntözés koordináció, önvezető gépek, gyomirtó és betakarító robotok, szenzoros növénymonitorozás, precíziós gazdálkodás,... Nekünk sem kell majd többé egyenként, kíméletesen, kézzel a bogyókat szedni. Persze ha lesz még bogyó, mert ez éven a termés a Patikakertben sajnos elmaradt.)
De kérdezem én: vajon mivel fognak a gyomirtó robotok működni, ha nem akkumulátorokkal? Talán vezetékes villanyra kötve fognak szálldosni a precíziós drónok, vagy a gyümölcsszedő automaták, esetleg a beporzó gép-rovarkák?
Ha zavar minket az akkumulátorgyár, akkor miért nem tiltakozunk az egyre több robot-technológia miatt, ami majd azt használni kívánja?
(Ami technológia majd még tovább fűti a bolygónkat és növeli a soha vissza nem bomló hulladék mennyiségét. Majd tényleg az óceánokba rakjuk az MI számára szükséges hűtőrendszereket? Hogy már a nagy vizeinket is direktben melegítsük, ne csak a szárazföldekből csináljunk egyre nagyobb kiterjedésű beton- és élő talaj helyett homoksivatagot?)
Vagy esetleg azt gondoljuk, hogy gyártsák csak az akkumulátorokat a perifériális országokban, lehetőleg minél messzebb tőlünk?
Hová tűnt a híres együttérzésünk: a gyarmatosító szerep rendben lenne, csak a gyarmati szerephez nem fáj a fogunk?
Vagy hogy van ez?
Ezeket a kérdéseket miért nem teszik fel a sokat kérdezett jövőkutatóink? Tulajdonképpen kinek a jövőjével foglalkoznak?
EGYETLENEGY BOLYGÓNK VAN.
Minden mindennel összefügg.
Jó lenne ezt már elfogadni végre.
Szeretettel, Márti.
Ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzéseimről, iratkozz fel az ingyenes Blog értesítőre!
Ha szeretnéd támogatni a munkámat, kattints az alábbi gombra.