Az Emberi Élet sokszínűségének dícsérete
Beszélgetés a Magyar Szemle főszerkesztőjével, Stamler Ábellel
Igazán megtisztelő meghívást kaptam Stamler Ábeltől, a Magyar Szemle főszerkesztőjétől, egy baráti beszélgetésre.
Már az elején leszögeztük, hogy legszívesebben “csak úgy” beszélgetnénk. Nem kaptam előre se kérdéseket, se témákat. Vicceltünk is, hogy egyáltalán szükség van-e a felvételre.
Az apropót a beszélgetésre épp az ezen a platformon megjelent írásaim adták.
Egy olyan felkészült vallás-, művészet- és eszmetörténész számára, mint amilyen Ábel, akár fura is lehetne az én intuitív és spontán életfelfogásom.
Mégsem éreztem ezt rajta, egyáltalán nem.
De mihez képest intuitív és spontán az én életfelfogásom? Rengeteg tervezés és tudatosság van benne, mindig is volt. Csak valaki más itt a rendező, nem én. Vagy nem csupán én. Mert nem én vagyok az origo.
Való igaz, hogy nálam napi szinten keveredik a gondolat és cselekedet, méghozzá sok különböző dimenzióban.
Számomra egy finom, tápláló étel elkészítése a családom számára ugyanazon az intellektuális szinten van, mint egy komolyabb tematikájú könyv értelmező olvasása. Vagy akár maga az írás.
Sőt! Valahogy egyik a másikból következik!
Nem irányítottan, hanem szükségszerűen.
Megtervezni a jövő évi magaságyásokat a helyes vetésforgó mentén, ahol figyelembe veszem az egymást elviselő, szerető, vagy épp nem szerető növények éven belüli és éveken átívelő együttélését, az eddig összegyűlt gyakorlati tapasztalataim beépítésével, pont olyan feladat számomra, mint az unokáimmal együtt rajzolni. Vagy épp kötni -kitartásra és türelemre-, tanítani a hétévest.
Amúgy nem valami ilyesféle életet élhettek akkor, amikor még nem volt ennyire specializált és kiszervezett a világ? Amikor mindenki sokféle dolgot művelt egyszerre?
Mert neki volt dolga mindezt megcsinálni? Mert szükség volt rá, csupáncsak azért?
Mert egyszerre volt háziasszony/gazda, kertész, művész, kézműves, gazdálkodó, gondolkodó, szülő, szomszéd, gyógyító, tanító és tanuló, … és még ki tudja, mi minden más?
Értelmezni a Patikakert bogyós gyümölcseinek sokszínű tápanyagsűrűségét, behúzva a külföldi tudományos cikkeket, azok biológiai hasznosulásáról az emberi mikrobiom által, megsejtve a hasonlóságot az élő talaj biodiverzitásával és működésével, ez számomra mind-mind ugyanaz a feladat.
Nem teszek minőségi különbséget sem az egyes gondolatok, sem az egyes cselekedetek között.
Minden egyes ebbéli igyekezetet igazán emberhez méltónak találok.
Nem tudok szebb életet elképzelni, minthogy semmiben se legyek kiemelkedően jó, de valahogy összeálljon a számomra egy tágasabb, elfogadhatóan konzisztens, kerek kép. Persze tele meg nem válaszolt kérdéssel.
Legalább az életem végére jó lenne, ha ez valamennyire sikerülne.
De ha nem, az sem tragédia.
Mert addig is gyönyörűen színes a világ.
Pont olyan, mint a -még, az iskolarendszer által nem elrontott-, gyermeki világlátás.
Fogadjátok ilyen megközelítéssel a beszélgetésünket, amit köszönök.
És ami itt hallható és nézhető:
Szeretettel, Márti.
Ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzéseimről, iratkozz fel az ingyenes Blog értesítőre!
Ha szeretnéd támogatni a munkámat, kattints az alábbi gombra.
Ismét csodálatos gondolatok! El is tettem párat közülük! ❤️