Az intelligencia 9 árnyalata, és nincs közöttük a mesterséges
Miért csak egyetlen fajtáját díjazza a világ, még mindig?
Olvasom, hallgatom a különböző írásbeli és szóbeli megnyilvánulásokat a civilizáció jelenével és főleg jövőjével kapcsolatban. Forrong a világ, sokféle és fajta újrarendeződésnek lehetünk a megfigyelői, vagy talán tanúi is, gazdaságilag, politikailag és kulturálisan is.
Sokan egyre aktívabban és egyre vehemensebben mondanak véleményt. Tudják.
És vannak, akik konkrét javaslatokkal is előállnak, hogy hogyan kellene újratervezni a világot, nem ritkán már-már prófétai magasságokba emelve a javaslattevőt magát. Ezek között vannak meghatározó politikai és/vagy gazdasági hatalommal rendelkező szereplők, és - az Internet nyilvánosságának köszönhetően- olyanok is, akiknek a kezében egyáltalán nincs ilyen eszközrendszer.
Örvendetes, hogy ennyien szóhoz jutnak. (Végső soron én is ide tartozom, legalábbis olyan szempontból biztosan, hogy épp most is írok, és ezt közzé is teszem.)
A nagy követőtáborral rendelkező, hatalommal rendelkező vagy hatalommal nem rendelkező véleményvezérek és/vagy világmegváltókat illetően látni vélek egy meghatározó, közös jellemzőt.
Mindegyikük nagyon, sőt kiemelkedően okos. De talán még jobb kifejezés, hogy intelligens. Egyetlenegy fajta intelligencia területén. Én legalábbis mindössze egyetlen intelligencia-félének a határozott megnyilvánulását látom, mindegyikükben.
Azt nem tudom, hogy ezek a világszabászok tehetségesek-e. Talán igen. Bizonnyal azok.
Ugyanis a tehetségről sem tudjuk -ugyanúgy, mint az intelligenciáról-, hogy pontosan mi is az.
“A tehetség az, aki többet tud, mint amennyit tanult” - mondta Osvát Ernő, és ez egy igencsak frappáns meghatározás, világszerte használják, még szakemberek is. Bár nem mond semmit arról, hogy hogyan születik valaki tehetségesnek és valaki meg nem. Fejleszteni már aránylag hatékonyan tudjuk, már ha van olyan szerencsénk, hogy felismerjük a sajátunk vagy más tehetségét, persze.
Csíkszentmihályi szerint a tehetséget három tényező határozza meg: ezek a személyes tulajdonságok, a kulturális elvárások, valamint a társadalmi elismerés. Ez utóbbi azoktól az emberektől függ, akik eldöntik, mi tekinthető értékesnek és támogathatónak (Ajajaj!). Azaz a tehetség fogalma csakis egy adott tér- és időbeli kontextusban értelmezhető, nem lehet különválasztani a társadalmi és kulturális hatásoktól. Bár szerinte mégis az egyéntől függ, képes-e maximális teljesítményt nyújtani. Engem az utóbbi kicsit azért vigasztal. De csak egy icipicit, mert a játéktér, a keretrendszer már eleve adott, csakis azon belül tudhatja valaki “kamatoztatni” az adott tehetségét. (Jaj! Ez a “kamatozás” szó is mennyire kifejező tud lenni!)
De mi az intelligencia? Tudjuk egyáltalán, hogy mit jelent? Pedig igencsak sokat emlegetjük mostanában, különösen a mesterséges intelligencia kifejezéssel párhuzamban.
Howard Gardner, a Harvard Egyetem pszichológiaprofesszora dolgozta ki a többszörös intelligencia elméletét.
Gardner elmélete szerint az intelligencia nem egységes értelmi képesség.
Kilencféle, egymástól független intelligenciát különböztet meg:
nyelvi,
logikai-matematikai,
téri,
zenei,
testi-kinesztetikus,
kétféle személyes intelligenciát: a személyen belüli és az interperszonális személyes intelligencia(személyek közötti),
naturalista,
spirituális,
és a nagyon izgalmas egzisztenciális intelligenciát.
Az egzisztenciális intelligencia az ezzel rendelkező emberek azon képességére utal, hogy olyan nagy horderejű és átfogó kérdések megértésére, vizsgálatára képesek, mint a létezés értelme.
A standard intelligenciatesztek az első hármat mérik, ezek adják az IQ-t. Az EQ, ami leginkább a Gardner-féle személyes kétféle intelligenciának felel meg, sokkal nehezebben számszerűsíthető, de legalább már szoktunk róla beszélni.
Az összes többi intelligenciafajtával pedig nem, vagy csak alig foglalkozunk.
Inkább nem, mint alig.
És így aztán nem is értékeljük, hiszen amit ma az ember nem mér, az nincs is.
Maga Gardner is kapott hideget-meleget az elméletéért, sokan azt mondták/mondják, hogy a listáján szereplők nem is igazi intelligenciák, hanem csak “képességek”.
(Külön tetszik nekem, hogy olyasmiról állítjuk, hogy biztosan nem “az”, aminek még definíciójáról sem tudtunk megegyezni (i.e. intelligencia), viszont a mesterséges intelligencia esetében meg határozottan állítjuk, hogy az viszont biztosan “az”. Hát persze, hiszen leragadtunk az IQ-nál. Azt tudjuk mérni, az tehát van.)
Visszatérve a megfigyelésemhez.
Nekem nagyon hiányoznak a világot most átszabni tervező vagy javasló emberekből a Gardner féle egyéb intelligenciák.
Akár van hatalmuk, akár nincs ezeknek a véleményvezéreknek.
Talán azért, mert a ma nem értékelt, így aztán a szerephez nem jutó intelligenciafajták a csendesebb intelligenciafajták. Jellegükből adódóan nincs, és nem is lehet erős hangjuk.
Főleg nem az utolsó háromnak, hisz az ilyen intelligenciával rendelkező emberek nem gondolják, hogy az ő dolguk lenne átszabni vagy megváltani a világot. Hiszen más -pont az intelligenciájuknak köszönhető- elhelyezkedésük a világban, és magát a világot is teljesen másképp látják.
Nem annyira “okosak”.
Nem “észből” vezetnek le mindent.
De esetleg bölcsebbek és sokkal alázatosabbak.
És talán az emberi világot tehetnék egy élhető hellyé. Éppen az intelligenciájuk segítségével.
De kellene ehhez a megfelelő keretrendszer. Ami - már vagy most épp- láthatólag nincs.
Erősen szubjektív vélemény, szóljatok, ha Ti másképp látjátok. Kérlek. Hátha.
Szeretettel, Márti
Ha szeretnéd támogatni a munkámat, kattints az alábbi gombra.
Ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzéseimről, iratkozz fel a Blog értesítőre!