Egy beszélgetés és egy előadás
Két különböző téma, de vannak kapcsolódások
Fotó: Horváth Péter Gyula/MTVA
Mostanában úgy érzem, hogy már felesleges szót emelni, beszélni ebben az agyonterhelt, túl zajos világban.
Főleg akkor, ha csupán egymondatos kinyilatkoztatásokra van ereje és ideje a potenciális hallgatóságnak. Meglepetten látom, hogy sok százezren nézik meg az egyperces média megjelenéseket (ezeket nem én készítem, hanem a média - valószínűleg ebben a világban az ilyesmi már kötelező), de jelentős túltermelés van mindenből: előadások, beszélgetések százai jönnek ki, naponta.
Elterjedt hiedelemmé, tévhitté vált az is, hogy “amit nem tudsz elmondani egyetlen mondatban, akkor azt te sem érted igazán”. Ez is csupán a materiális, dataista, redukcionista modern emberi világ mondása, “vívmánya”.
Most mégis megpróbálkozom egy beszélgetés és egy új előadásom javaslatával. Én egyébként egyáltalán nem panaszkodom, annak ellenére, hogy a mondandóm se nem könnyű, se nem tartozik a fősodorba, mégis a Telkiben megtartott előadásomra olyan sokan voltak kíváncsiak, hogy a “regisztráció megtelt” jelzés ellenére is jöttek. Végül egy másik teremben élőben kivetítették az előadásomat, hála az ügyes szervezőknek. Szinte hetente adok elő vagy beszélek valahol, ás ahová csak tudok, megyek, hiszen tudom, hogy szívvel és érdeklődéssel hívnak.
Szeretek személyesen előadni, mert élőben érzem a hallgatóság figyelmét (vagy nem figyelmét ;-) ), de Telkiben most különösen éreztem a felelősséget. Nem is volt életem legobb előadása, bár tartalmilag vállalom.
Persze beszélgetni is szeretek, néha nem is igazán érzékelem, hogy van egy mikrofon és egy kamera is a közelben. De ez nagyban függ a beszélgetőtárs személyiségétől is.
Ölvedi Réka azért hívott a Ridikül Sikersztorik c. beszélgetős műsorába, hogy a sikerről beszéljek.
Végülis valamennyire érintettem a siker természetét, de igazából másról igyekeztem átadni gondolatokat. Bár Réka a beszélgetést utólag úgy értékelte, hogy “Végig a sikerről beszéltem. Az élet sikeréről”. Megtisztelő és szép megfogalmazás, köszönöm! Én ebbe eddig sosem gondoltam bele. Majd egyszer meghallgatom, hogy miket is mondtam :-).
Emlékszem, hogy beszéltem például arról, hogy az ember nem élhet emberhez méltó életet, ha csupán önmagába fordul. Pedig egyre inkább ezt teszi. Saját világokat teremt, így vagy úgy. És ottragad.
Ha nem érzékeli a valóságában a környező – nem ember alkotta – világot, akkor egyrészt üres lesz belül, másrészt pedig félni fog a külső világtól. Még a másik embertől is félni fog, nem beszélve a többi élőlénytársáról, növényekről, állatokról, paránylényekről, akiktől pedig függ a létezése.
Továbbra is azt gondolom, hogy a külső világot leginkább a kétkezi és a szívmunkákkal tudjuk ténylegesen érzékelni, befogadni, és ezzel elfogadni a saját helyünket benne. Nem a véletlenszerű vagy hobbi tevékenységekkel.
Ezeket a munkákat kellene visszaemelni az életünkbe, hogy ne légüres térben csapódjunk egyszer ide, másszor meg oda.
Ezeket biztosan mondtam, de ötven perc alatt talán mást is :-) !
A beszélgetés linkje itt található: Ridikül Sikersztorik beszélgetés.
A Telki Öko hét 2026-on előadást, “Regeneratív életstratégiák és szerveződések” címmel itt nézhetitek, hallhatjátok: Regeneratív életstratégiák előadás.
Hab a tortán, hogy néha felvehetem a két pöttyös ruhám egyikét az előadásaimra vagy felvételekre. A sok pötty is kifejező tud lenni.
Kellenek a szimbólumok.
Fotó: Cieleszky Nóra
Szeretettel, Márti.
Ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzéseimről, iratkozz fel az ingyenes Blog értesítőre!
Ha szeretnéd támogatni a munkámat, kattints az alábbi gombra.