Lehet, hogy a kakasok uralják a világot. De nem ők fogják megmenteni.
Asszociációk hatalomra, tekintélyre, zenére, táncra és persze, kertészkedésre.
Gyönyörű, 11 hónapos kakasaim vannak. Tele vannak erővel, a hormonjaik mostanra ezer százalékon dolgoznak bennük.
Tegnap reggelre megöltek egy kakastársukat. Szó szerint. Kegyetlenül és kíméletlenül.
Az áldozatnak egyetlen, de súlyos szerencsétlensége, hogy rossz geopolitikai helyzetben volt. Nem a saját hibájából, hiszen rossz geopolitikai helyzetbe nem saját hibából kerül egy kakas. Vagy egy állam. Vagy egy nép. A térkép már csak ilyen, nehezen mozgathatók rajta az egyes elemek. Virtuálisan és elméletben igen, de a valóságban nem.
Az erősebb kakasok úgy döntöttek, hogy a rendelkezésre álló erőforrások - azaz a tyúkok- nem elégségesek az ő igényeik kielégítésére. Valakinek mennie kell.
Elsőre a kicsit kevesebb hormonnal megáldott kisebb kakast szemelték ki, áldozatul.
És ez a kisebb sajnos nem nézett rá a térképre, nem mérte fel a valós helyzetét. Kakasként próbált viselkedni.
Mert egy okos kakas, főleg ha kicsi, tájékozódik, és megérti a saját geopolitikai helyzetét. Ugyanis mindig jobb egy élő szabadságharcos kakas, mint egy halott szabadságharcos kakas. A népével együtt.
De beszéljünk egy kicsit az erős kakasokról.
A hatalom nem ugyanaz, mint a tekintély.
A tekintélyt ki kell vívni, ki kell érdemelni.
A hatalmat általában megszerzik.
Byung-Chul Han szerint “A hatalom mint kényszer és a hatalom mint szabadság nem alapvetően különböznek. Csak a közvetítés foka tekintetében különböznek. Egy hatalom különböző megjelenései.”.
Foucault arra kérdésre, hogy van-e a filozófiának válasza arra, hogy miért vonzódik az ember a hatalomhoz, a hatalomgyakorláshoz, azt feleli, hogy “minél szabadabbak az emberek az egymáshoz való viszonyukban, annál nagyobb élvezetet lelnek mások viselkedésének meghatározásában”.
Ó, igen. Nálam itt ér össze: eltöröltük a tekintélyt, már nem tartjuk kívánatosnak, de csak azért, mert összekevertük a hatalommal.
Tekintély nélkül nincs szabadság, szabadság nélkül pedig nincs tekintély.
Vissza a tegnapi naphoz.
Majd a történelem megmutatja, hogy a két erős kakas közül van-e tekintélye, vagy csak hatalma, bármelyiküknek.
Este Wim Wenders 1998-as zenés dokumentumfilmjét, a “Buena Vista Social Club”-ot néztük meg.
Kuba sem volt, nincs, és egy ideig még biztosan nem lesz könnyű geopolitikai helyzetben. Érdemes ránézni néha a térképre, hogy lássuk, miért.
De a kubaiak mégis találtak valamit, amiben minden nehézség mellett megélik a szabadságukat.
Ez a zene és tánc. Valószínűleg velük született mindkettő. Szerencsések.
Én szoktam táncolni, csak úgy, a mozgás öröméért. Akármikor. Sajnos zenét nem tudok írni, csak szeretni, de azt nagyon.
Kívánom, hogy Ukrajna népe találjon valami hasonlót, mint a kubaiak. Ötletem persze nincs, hogy mi lehetne az, hiszen nem ismerem az ukrán kultúrát. De biztos van valami nagyon mély és elvehetetlen. Valami ukrán “Buena Vista Social Club”. A szlávoknál szokott lenni ilyesmi.
Én meg nem tudok mást javasolni magunknak, mint a kertészkedést.
Mondjatok még egy tevékenységet, amely ebben a megbolondult világban, hosszú távon, állandó jelleggel, olyan stabil kikapcsolást és megnyugvást tud adni, mint egy hasznos és természetesen szép kert, tele munkával és elköteleződéssel!
Mert lehet, hogy a kakasok uralják ma a világot, de megmenteni nem ők fogják.
Sokkal inkább a csendes, szorgos, szabadlelkű kertészek. És a Buena Vista Social Club.
Szeretettel, Márti
Ha szeretnéd támogatni a munkámat, kattints az alábbi gombra.
Ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzéseimről, iratkozz fel a Blog értesítőre!