Mi a bajom Sophiával, az AI csinos és felettébb kedves ikonjával?
"Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek."
Vasárnap reggel ért utol a kósza kérdés.
Szerencsémre csak miután csináltam pár értelmesebb dolgot, például megnéztem, hogy minden rendben van-e a veteményesemben, és meghallgattam egy újabb epizódot a "Hegyibeszédes" sorozatból a Gondolatkertészet-en.
A kérdés, ami felmerült bennem, így szólt:
Ha és amennyiben a mesterséges intelligencia fejlesztői:
NEM törekszenek felruházni az AI-t tisztán emberi képességekkel (tudatosság, együttérzés, érzelmi intelligencia, különböző típusú intelligenciák a 10 féléből,...),
VAGY
ha törekszenek is, akkor azt kizárólagosan A MI MEGSEGÍTÉSÜNKRE teszik, hangsúlyozva a mesterséges intelligencia KÍVÜLÁLLÓSÁGÁT és elhatárolását az emberi világtól,
akkor miért, milyen megfontolásból bújtatják a fejlesztők a mesterséges intelligenciát az emberi testet egyre tökéletesebben utánzó külsőbe?
Van-e, és ha igen, mi a SZÁNDÉK ezzel?
Ha pedig nincs semmilyen különösebb szándék, akkor miért nem elég egy beszélő doboz, amiről egyértelműen látszik, hogy kívülálló az ember számára? Ami NEM UGYANOLYAN. Mert NEM UGYANAZ…
Mivel okosakat beszél, és segíteni akar nekem, én így is, úgy is elhinném a jóindulatát...ha egy egyszerű dobozból adná a tanácsait, akkor is.
Pont úgy elhinném, mint ahogy elhiszem az írott szó jóindulatát az irányomba. Már jó régen ezt teszem. Pedig az nincs megszemélyesítve, egyáltalán nincs.
Fel is tettem hirtelen ezt a kérdést a közösségi médiában, de aztán hála Istennek folytattam a napomat, az eredeti terv szerint.
Olvasni készültem.
A növények fantasztikusan különleges világáról és INTELLIGENCIÁJÁRÓL olvastam, olvasok egy frissen megjelent és magyarra fordított könyvet.
És alig kezdtem el (most tartok a felénél), szinte azonnal jött a magyarázat arra, hogy miért van a növények viselkedéséről aránytalanul kevés tudományos kutatás és így eredmény is.
És az is, hogy miért piszkál engem ez a Sophia-jelenség?
A könyvben leírt eset amúgy azt is megmutatja, hogy a tudomány jelenlegi finanszírozása mennyire nem objektív és rövidlátó, hogy milyen mértékben szűkösek a tudomány kutatási módszertanai, és hogy mennyire konformista maga a tudomány, mint olyan. Ez a fajta működése és szervezése pedig sajnos inkább kizárja a zseniális elméket, ahelyett, hogy teret adna nekik.
1973-ban megjelent egy könyv (The Secret Life of Plants, P. Tompkins és Ch. Bird műve), ami sok féltudományos vagy akár tudománytalan állítást is közölt (megj.: nem olvastam). A szerzők elragadtatták magukat, mert annyira beleszerettek a növényekbe, a kutatásaik (megj.: vagy megérzéseik?) alapján.
Olyan elvetemült dolgokra voltak képesek a könyvükben, mint a PERSZONIFIKÁCIÓ/ ANTROPOMORFIZÁCIÓ. Azaz, némely emberi tulajdonsággal ruházták fel a növényeket. Például olyasmivel, hogy a növények éreznek.
Az ilyesmi a tudományban szigorúan tilos, de nem ajánlott a tudományos-ismeretterjesztésben sem. El tudom fogadni, hogy az alaptalan megszemélyesítés rejt némi veszélyt magában. De én, a magam részéről olyan megfontolásból sem tartom szerencsésnek az antropomorfizációt, mivel a megszemélyesítés mindig ember-központú gondolkodást takar. Magyarul redukálja a világot az ember szemszögéből nézve. Én ezt egyfajta szűklátókörűségnek látom, mert a világot sokkal komplexebbnek hiszem, mint ahogyan azt mi emberek le tudjuk képezni a saját -szerintem korlátozott- felfogásunkkal. Láthatják ezt persze mások másképpen.
Szerencsére nem vagyok tudós, és nem kell abból megélnem, hogy a jelenlegi szervezési szabályok szerint kutassak.
A könyvnek az olvasóközönség körében óriási sikere volt, de miután kiderült a -valószínűleg valós, nem tudom-, tudománytalansága, a körülötte kialakult vita lényegében 40 (azaz negyven!) évre visszavetette a növényi viselkedés komolyabb tanulmányozását.
Ezután tehát sok tíz évig még azt a szókapcsolatot, hogy “növényi viselkedés”, sem merte kiejteni a száján szinte egyetlen kutató sem. Vagy aki mégis megtette - sok éves kutatásaira alapozva-, azt pellengérre állították, kiközösítették, és teljességgel ellehetetlenítették a munkáját! Sok ilyen szerencsétlenül járt kutató volt. Nem egy belebetegedett a kiközösítésbe. (A tudósok is emberek, úgy tűnik. Éreznek. És ugyanazokkal a jellembeli értékekkel, esetleg hibákkal rendelkeznek, mint bármelyik más embercsoport.)
Még véletlenül sem az volt a mondás a tudományos körökben, hogy talán azért nem tudnak egyértelmű kutatási eredmények születni, mert MAGA A VIZSGÁLT ALANY, AZAZ A NÖVÉNY önmagában is nagyon komplex, és emellett rengeteg külső körülmény is befolyásolja a “viselkedését”. Nem, a verdikt azonnal az volt, hogy a kutató járt el nem eléggé tudományosan.
A könyv tartalmáról most nem írnék, talán legközelebb. Fantasztikus olvasmány, annyit már most mondhatok róla. És nagyon-nagyon vigyáz a szabályok betartására. Mert semmiképpen sem szeretné, hogy újabb 40 évet ne foglalkozzon a tudomány a növényekkel. AZ ÉLETTEL.
Amiért most mégis tollat fogtam, az az, hogy feltegyem a következő, részletesebben kibontott kérdésemet, visszatérve a vasárnap reggeli, akkor még csak kószán felbukkanó kérdésre:
A mesterséges intelligenciát miért lehet megszemélyesíteni?
Ha a növények megszemélyesítését szigorúan tiltjuk, sőt szigorúan büntetjük, akkor miért megengedett, hogy másképp járjunk el a mesterséges intelligenciával?
Sophia miért érzékenyíthető?
Ki diktál itt, kinek?
Hát ez a bajom Sophia-val.
“Quod licet Jovi, non licet bovi”.
"Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek."
Van tíz éve is már, hogy egy idősebb biofizikussal sétálgattunk a környező erdőkben és az életről beszélgettünk. Szóba jött a tudomány, persze. Kérdeztem, hogy hol vannak a biofizikus, biokémikus ma a tudományban, ők mivel foglalkoznak éppen, mit kutatnak? (Amikor én nagyon sok éve elméleti matematikát tanultam, akkor indították el Csehszlovákiában ezeket a szakokat. Mivel egyedül voltam, a kollégiumban vagy biofizikus vagy biokémikus lányokkal osztoztam a kollégiumi szobán. Ők is egyedül voltak lányok a szakukon :-) ).
Szomorúan magyarázta, hogy sajnos az egyetem elvégzése után kikopik a “bio”- szócska a való világban, túlnyomó részük “sima” fizikusként vagy biológusként tud csak elhelyezkedni. A bio szó ugyanis, ami ugye az ÉLET kutatását jelenti, bonyolult, drága és nagyon lassú kutatásokat kíván, és ahhoz pedig se pénz, se türelem…
Egyedül a biotechnológiai kutatás virágzik. Arra mindig van pénz, aminek gyártás lehet a vége.
De hát van nekünk, itt van körülöttünk ez a gyönyörű, fantasztikus növényvilág! Az élőlénytársaink! Amik nélkül mi, emberek nem tudunk még csak létezni sem. Ismernünk, ismerkednünk kellene velük! Tudományosan kutatni, rácsodálkozni, nagy erőkkel és lelkesedéssel! Van mit bepótolni. Nem csak az elhallgatott 40 évet.
Például azért kellene ezt nagy erőbedobással kutatni, hogy jobban értsük SAJÁT MAGUNKAT. És hogy tudjuk, hol vannak az igazi ÉRTÉKEINK. Én úgy látom, hogy erre nagy szükségünk lenne. Aránylag gyorsan.
De mi mégis Sophiára nézünk, a csodálattól elhomályosodott szemekkel.
Szeretettel, Márti.
Ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzéseimről, iratkozz fel a Blog értesítőre!
Ha szeretnéd támogatni a munkámat, kattints az alábbi gombra.