Nincs Te vized meg én vizem. Mi vizünk van.
A víz az élet egyik nélkülözhetetlen eleme. Van még pár ilyen, de egyáltalán nem olyan sok, mint elsőre gondolnánk.
Ezt a fotót tegnap reggel készítettem, “munkába menet”.
Ami ugye otthon van, és akármelyik irányba is indulok, mindig ott vagyok. Ami itt van.
Na, jó, ezt most nem boncolgatom tovább, bár lenne még pár ötletem :-).
A lényeg: nem emlékszem, mikor volt ilyen gyönyörű párás reggel, mint tegnap.
Pár éve csak elég korán kellett kelni hozzá. Gyakran volt, hisz erdő mellett lakom. Logikusan lennie kellene.
De évek óra ritkaságszámba menő látvány a reggeli napfényben méltóságteljesen felszálló pára.
A városi embernek úgy tűnhet, hogy mostanában sokat esik.
De sajnos nem.
Itt az átlag évi csapadékmennyiségnek 550-600 mm-nek kellene lennie.
Az elmúlt 6 hónapban alig értük el a 170 mm-et.
Most gyönyörű zöld minden.
De nincs elég víz a talajban.
Nincsenek tartalékok.
Mi minden négyzetmilliméter talajt mulcsolunk, amit csak tudunk. És persze nem bántjuk, eszünkbe sincs forgatni a talajt.
Így az - a gyökerek, az azokat körülvevő élő, sűrű, élő szövetek által- vizet és szenet köt meg.
CO2 kvóta nélkül teszi, ami a dolga.
Azt már megtanultam, hogy aszály idején a hajnali 1 mm-es harmat szó szerint életet ment, mert segít átvészelni a növények számára életveszélyes időszakokat. De harmat csakis élő talajon képződhet. Holt, állandóan bántott, mérgezett talajon nincs harmat.
Ha esetleg valakiben felmerülne a kérdés, hogy miért olyan fontos nekem az eső, hiszen ma már lehet kútból is öntözni, és persze gyűjteni az esővizet. Mondjuk ez utóbbit csak akkor lehet, ha esik az eső :-). Emellett már tudományosan is bizonyított, és egyébként kertész-szemmel is észlelhető, hogy a növényeknek az eső az igazán jó. Minden más csak gyenge pótmegoldás, ami negatív irányban befolyásolja a növények ellenálló képességét és beltartalmát. Így aztán indirekten a miénket is. Tetszik-nem tetszik, de ez az igazság.
Minden van itt. Esővízgyűjtés, hatalmas, föld alatti betontartályokban.
Sok szakaszra bontott, okosan megtervezett, automata üzemmódra állítható, takarékos csepegtetőrendszer is van, ezer méter hosszakon. Valaha mi is hittünk a technológiákban.
De víz, az már alig van.
A 15 év alatt fúrt 8 kútból már csak 1 (!), az utolsó működik. A geológiai felmérések szerint -olyat is csináltattam, nem is egyet-, nincs víz a talajban, mert az agglomeráció túlhasználja azt a keveset is, ami képződik. A szakember szerint ennek a megmaradt kútnak van még maximum 2-3 éve. Aztán mi lesz, nem tudom…
Ezért gyújtok én gyertyát, ha esik az eső. Mint most is.
A legutóbbi aszály idején, ami tavaly volt, valakinek finoman mondtam, hogy talán nem kellene a rövidre nyírt gyepét kétnaponta bőséggel öntözni.
A kedves válasz ez volt: “Nem a te vizedet locsolom, Márti!”.
Ez nagyon megmaradt bennem. Szinte beégett.
Mert “okos” ember válaszolta, sok papíros tudás birtokában.
A technológia használhatatlanná válik, ha nincs meg hozzá a természet adta alapanyag.
És mi marad az emberből, lélek nélkül? Az üresség egy részét betöltheti az erkölcs. De ha az sincs?
Ha esik, én aznap gyertyát gyújtok. Már egy éve.
Ha párát észlelek, megállok és gyönyörködöm a szépségében.
Az 1 mm hajnali harmatért hálát adok.
Ugye, mennyire más dolgok fontosak nekem, mint akár Neked?
Vagy mégsem, mert Te is ugyanígy megéled mindezt?
Remélem, hogy egyre többen vagyunk, akik megpróbáljuk átgondolni és megérteni, hogy mik az emberi élet fontos és nélkülözhetetlen elemei.
A víz biztosan ilyen. Nem az egyetlen. De nincs túl sok, és természetesen nem mind materiális jellegű.
Hiszen mégiscsak az emberről van szó.
Szeretettel, Márti.
Ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzéseimről, iratkozz fel a Blog értesítőre!
Ha szeretnéd támogatni a munkámat, kattints az alábbi gombra.
Ez az írás nagyon megfogott (mint szinte mindegyik) Különösen a vízkészleteinkről szóló dokumentarista adatok. Mostanában egyre többet, egyre több helyről olvasok ugyanerről, s bár én is hasonló körülmények között élek és dolgozom, látom ugyanezt, és érzem a földemen, a talajban, hogy ez nagyon nincs rendben, kerek gondolattá még nem állt össze bennem. Gyűjtöm az esővizet és locsolok. Ha kifogy a tartály, akkor csapvízzel. Kútra, csepegtetőrendszerre nem tudok költeni, de amint írtad, mindegyikhez víz kell, ami fogytán. Nyírunk és locsolunk…Vajon még meddig? Nagyon lassú a szemléletváltozás, de akkor is formálgatni kell.