Számoljunk együtt!
Mi mennyibe kerül az egészség- és életvédő agráriumban?
Ennek az írásnak az előző, rövidebb változatát már kiküldtem a Patikakert Hírlevelében. Most kicsit kiegeszítettem, de a lényeg az előző verzióban is benne volt.
Igazából egy beszélgetést szeretnék indítani. Vagy ha azt nem, akkor gondolkodást.
Amiről lentebb írok, az ugyan a Patikakert számain alapszik, de hasonló kalkulációkkal elő tudnának rukkolni más, életvédő termékeket, életvédő módon előteremtő kisgazdaságok is.
Kik ők?
A még megmaradt kisebb tehenészetek/sertés- és baromfitartók, a szabadon legeltető nagy- és kiskérődző állattartók, az élő talajban, bio-zöldségeket és gyümölcsöket termesztők, vagy a regeneratív, talajmegújító szántóföldi gazdák.
A kisgazdaságok valahogy szégyenlősek, ha a pénzügyekről van szó. Nem csoda, hiszen mi nem vagyunk olyan sikeresek, mint a nagyok (nagyon nem, sőt!), és ezt a tényt még magunknak is nehéz bevallani, nemhogy másoknak megmutatni. Rengeteg lelki erő és hit kell ahhoz, hogy ennek ellenére valaki még mindig így gazdálkodjon. Talán a hit mellett még a tudás az, ami mégis megtart. Ez az, ami nem enged minket másképpen csinálni, amit csinálunk, akármerre is ment el a világ nagy része…
Lehet, hogy a fogyasztó szempontjából az agrárium strukturális diverzitása (nagy-, közepes- és kistermelők) nem tűnik annyira fontos kérdésnek. Mondhatnánk: elég, ha a “nagyok” megmaradnak, azok majd ellátják élelmiSZER-rel a boltokat.
Most nem hoznám be az ország élelmezésbiztonságának vagy a klímaadaptációs képességnek a kérdéskörét, kizárólag az élet- és egészségvédelem és az ár kapcsolatát vizsgálom.
Ugyanis más a fent említett, különböző piaci szereplők “output”-ja.
Egyrészt más, amit mi megtermelünk a mának (azaz a mai fogyasztónak) és más az is, amit magunk után hagyunk a jövőnek. Például a jövő évnek. Nem csupán a távoli jövőnek, hanem a közeljövő éveinek. Az életnek.
A különbség sajnos nem látszik elsőre.
A fő kérdés, amit fogyasztóként (jaj, de nem szeretem ezt a szót, hiszen leginkább élő emberek vagyunk, nem?!) érdemes feltennünk, hogy minek lehet nevezni azt, amit nem valódi élelemként, ember- és ökoszisztémavédő módon állítanak elő? Tudjuk-e, hogy mit eszünk, mire költünk pénzt?
Nem bicskákat, hanem szemeket szeretnék nyitogatni.
Nem lesz könnyű, hiszen emberileg teljesen jogos és érthető a védekező álláspont: “Nincs nekem se erőm, se időm ezzel foglalkozni!”
Már nagyon kevesen maradtak, akiknek saját tapasztalatuk van azzal kapcsolatban, hogy valójában mennyiért terem meg a valódi élelem, és hogy ha valami nem ennyibe kerül, hanem kevesebbe, akkor az vajon micsoda? Nevezhető-e az tápláléknak? Ha igen, akkor milyen korlátok mellett? Amúgy nem maga az ár a lényeg, hanem ami belül van. Amit viszont az előállítási mód határoz meg: a ráfordított idő és energia. Nem a küllem és biztosan nem a marketing.
Ennyi bevezető után jöjjön az írás.
Ezt az írást már régebben meg kellett volna írnom.
Egyrészt valamilyen oknál fogva – talán mert saját magamból indultam ki- abban reménykedtem, hogy a tudás, az összefüggések megismerése iránti vágy, az egészségünkről való öngondoskodás nélkülözhetetlensége egyszer csak „átmegy a falakon”. Másrészt, mert általánosságban hiszek az emberben - talán naivan. Elfogadom, ha így van.
Hogy a sok munka mellett most mégis leültem megírni ezt az írást, azt az egyik ismerősöm múlt heti mondata provokálta ki: „Sokféle hasonló termék van a piacon, mint a tiétek, ugye tudod? És olcsóbbak, mint a Patikakertes termékek...”
Mondott is cégneveket, de nem írom le, mert nem szeretnék a nyakamba semilyen pert - úgyis elbuknám, hiszen nincs meg a pereskedéshez szükséges piaci erőm. Elég legyen annyi, hogy polifenolok, antocianinok vannak az említett termékekben, és több ilyen cég is említve lett.
Utánagondoltam, és kicsit számolgattam is.
Megpróbálom nagyon tömören összefoglalni. Nem fog menni, már most látom. Van, amihez idő kell. Mégpedig sok idő.
1. „A polifenolok a növényekben természetes módon előforduló antioxidáns vegyületek, amelyek kulcsszerepet játszanak a szervezet oxidatív stressz elleni védelmében, a gyulladások csökkentésében és az immunrendszer támogatásában”. A fekete bogyósokban található antocianinok, ellagsavak, a kvercetin, stb., lényegében az összes bioflavonoid ide tartozik.
2. Azaz nem gyárthatóak: gyümölcs kell hozzá, akármilyen por alakban, vagy kapszulában is adják végül.
3. A Patikakertben pontosan tudom, hogy mennyi idő leszedni 1 kg aprócska bogyóst (például a fekete málna, ami bogyónként nem több 1 grammnál, vagy égerlevelű fanyarka és piros málna). Nekem 1 óra, van, akinek több. Legtöbb szedőnek több. A fekete szeder és fekete berkenye azért ettől némileg szaporább (pontosabban volt eddig, amikor volt gyümölcs), ezért maradjunk az átlagos 1 óra/1 kg szedési időnél.
4. Lehetséges, hogy az említett gyártó cégek drónnal szedetik az apró gyümölcsöt? Nem, biztosan nem. Nem tartunk ott, és remélem, soha nem is fogunk. A drónok ugyanis annyira megzavarnák a repülő/beporzó rovarok életterét, hogy onnan már nem lesz visszaút az Életbe...
5. Lehetséges, hogy az említett gyártó cégek robotokkal szedetik a gyümölcsöt? Nem, biztosan nem. Belegondolt valaki ennek a költségeibe? Energia-, nyersanyag-, ritkaföldfém igényébe?
6. Lehet, hogy az említett gyártó cégek olcsó munkaerővel szedetik a gyümölcsöket? Nem hinném, hogy Kanadában, az USA-ban vagy Lengyelországban -vagy bárhol, a bogyósok termesztéséhez alkalmas égövön- olcsóbb lenne a munkaerő, mint nálunk az idénymunka... Észak-Afrikában, Közép-Ázsiában vagy a Távol-Keleten, ahol még talán olcsóbb a munkaerő (bár már nem biztos) nem terem ilyen bogyós.
7. Amúgy látta valaki azokat az ültetvényeket, ahonnan származnak az adott vállalatok termékeiben lévő bogyósok? Kérjétek meg a cégeket, hogy mutassák meg Nektek. Nem, nem fotón. A valóságban. Én meg tudom mutatni a miénket.
8. Na már most: a szedés egy dolog, de kell a metszéshez is emberi erőforrás. Gondolkodós műfaj, egyelőre embert kíván. Van, amit 3-szor kell évente metszeni, van, amit csak egyszer. Ez legyen átlagosan 0,5 óra/1 kg (ettől kicsit több, mert én tudom, hogy hány bokorról jön le ma az 1 kg, de maradjunk továbbra is nagyvonalúak).
9. Mi kizárólag szerves trágyával tápláljuk a növényeket, amit ki kell hordani. Nem, nem a drónok hordják ki. Igen, van ettől sokkal hatékonyabb trágyázási lehetőség, mégpedig a műtrágyákkal, de nekem nem fér bele a gyógyító növény kategóriájába a műtrágya, de semmilyen más vegyszer sem. Főleg nem a gyakran használt gépi szedéshez, az ún. deszikkáláshoz használt glifozát nem! Nem csupáán a glifozát a probléma, hanem az is, hogy a gyümölcs így nem az érett, beltartalmilag legjobb állapotában van leszedve. A deszikkálás tulajdonképpen egy “öregítő” folyamat” a növény szmpontjából, bármivel is csinálják…(Biztosak vagytok abban, hogy a gyógyító termékeket gyártó cégek vegyszermentes gyümölcsökkel dolgoznak? Legalább bio-minősítettek?) Amúgy is csak a kicsi szárakon növő bogyósokat lehet szedni a deszikkálás utáni gépi rázással (ilyenek az áfonya, a berkenye, a fanyarka, a bodza), de a málnák és a szeder gépi szedését felejtsük el, azokat deszikkálni sem lehet. Ami meg ezek közül lerázható, azt én már nem nevezném gyümölcsnek. Persze a „velőben”, „porban” nem látszik mindez... Aki már életében szedett málnát, fekete málnát, szedret, érteni fogja, hogy miért nem alkalmasak a deszikkálásos gépi szedésre... Vajon miért van mégis a legtöbb ilyen termékben pont áfonya és bodza? Mikor a Patikakert fekete málna antioxidáns tartalma a 12-15-szöröse az ipari áfonyáénak? (Tudom, hogy ennyi, mert bemérték!) Megnéztétek a polifenol/antocianin/bioflavonoid gyártó alapanyag termesztési és szedési technológiáit? Vagy a beszállítók technológiáit? A valóságban, nem képeken!
10. Apropó: tavaly nem termett szinte semmi a Patikakertben. Körül kellett néznem a piacon, hogy milyen aróniával tudom pótolni a kiesett termést. Lengyelországból aránylag jó áron vehettem volna arónia-velőt. De nem volt vegyszermentes. Végül egy szlovák biogazdától vásároltam, aki a kislánya veleszületett autoimmun betegsége miatt kezdett az Alacsony-Tátrában fekete berkenyét termeszteni. Mivel betegség miatt termeszt, nem vegyszerez. Saját autóval hozta, saját maga a berkenyét, amit a családja szed le. Sajnos mi még napokig száraztuk, mert ők szárral együtt szednek, mert leveket préselnek. Én a levekkel nem értek egyet, mert szintén tudományosan bizonyított, hogy nagyon is szükség van a teljes bogyóra, a gyümölcs héjára is, ami tulajdonképpen egy vivőanyag, a vastagbélben történő valós biológiai hasznosuláshoz! Ha nincs héj, akkor csupán elmélet marad a beltartalom!
11. Vissza a szerves trágyához és a mulcsozáshoz, utóbbi elengedhetetlen ma már a vízmegtartáshoz, még Kanadában és Lengyelországban is, esetleg nézzetek utána, hogy ott mi történik a klímával. A két munka ráfordítása együtt évente újabb 0,5 óra/kg.
12. Ma már csak raschel hálóval tudjuk megvédeni a gyümölcsöket az erős napsugárzástól. A melegtől nem véd, és a mostanában rendkívül alacsony páratartalmat sem oldja meg a háló. Amit az öntözés sem, egyébként. Kiszámoltam: 4 nm/1 kg gyümölcs a hálószükséglet.
13. A hálót fel kell rakni és le is kell venni. Minden éven, ez két munkamenet. Nincsenek robotok, vagy drónok, amik felrakják. Az csak mind mese. Higgyetek nekem, az AI és a robotok a sokkal jövedelmezőbb iparágakba összpontosulnak majd, mint pl. a gépgyártás, a virtuális szolgáltatóipar vagy éppen a háború...
14. Kiszámoltam: a háló felrakása és leszedése: 0,5 óra/1 kg gyümölcs.
15. Nem sokat kaszálunk, néha viszont kell gyomlálni a cserjék mellett. Ha szeretnétek, kiszámolom ezt is, de biztosan nem nulla a ráfordítás.
16. Locsolunk, csepegtetős módszerrel. Egyre többet. Nem számoltam ki a szivattyúk áramszükségletét, a csepegtető rendszer 1 kg gyümölcsre eső díját. Ki tudnám, persze. Ezeket sem adják ingyen.
17. Nagyon sok áramot fogyasztanak a mélyhűtők. Én ragaszkodom ahhoz, hogy mind az összes gyümölcs benne legyen a Patikakert termékeiben, ennek is tudományosan bizonyított okai vannak, de ebbe most nem megyek bele.
18. Attól, hogy valami jó ízű, kék vagy fekete és sűrű, vagy esetleg por alakú, egyáltalán nem biztos, hogy kizárólag az adott gyümölcsből készült! Láttátok a saját szemetekkel, hogy ténylegesen mennyi gyümölcsöt tartalmaz az adott termék?
19. Hozzánk be tudtok ugrani egy termék készítésre, már az előtérben érezni fogjátok a kézzel szedett gyümölcsök fantasztikus beltartalmát, az illatukon keresztül!
20. Szóval számoljunk: 2,5 emberóra/1 kg gyümölcs.
21. És ebben még nincs benne:
sem a szerves trágya
sem a mulcs
sem az áram
sem a víz
sem a feldolgozás
sem a beruházás (ültetvény, csepegtető rendszer, támrendszerek, kerítések, stb.)
sem mindezek amortizációja (ültetvény felújítása, cserjecserék, gépek, stb.)
sem a csomagolás (üveg, címke, doboz, stb.).
Most szorozzátok be a saját bruttó-bruttó óradíjotokkal a 2,5 órát. És lazán dobjatok hozzá még valamennyit (nem is keveset!) a 21-es pontban felsoroltak miatt. Meg persze végül még a 27%-os ÁFA-t is rakjátok rá! A bruttó-bruttó (amennyibe kerültök az alkalmazótoknak) itt is ugyanolyan bruttó, hiszen a Patikakertben ugyanúgy kell fizetni minden járulékot és adót, mint mindenkinek, egyénenként és cégként is.
Szóval, ha megvagytok a szorzással: nos, ennyibe kerül 1 kg valódi, vegyszermentes, színtiszta, érett gyümölcs.
Persze mondhatjátok, hogy a Ti óradíjotok nem jó, hiszen túl magas, ugyanis nagyon fontos hozzáadott értéket képvisel a munkátok. Nem vonom kétségbe. Viszont, mindenki, aki a Patikakertben dolgozik, minden körülmények között kell dolgozzon, legyen az akár 38-40 fok, mint amennyi például most volt a fekete és a piros málna szüretekor. De nem csak akkor. Mindig.
Nekem 14 éve nulla forint az óradíjam, bármit is csinálok, azt teljesen ingyen teszem, és nem keveset dolgozom. Bevállaltam, saját döntés. Hála Istennek és a sok munkának, no, meg persze a bogyósoknak is, még bírom.
Mire jó ez a számítás? Semmire, ha úgy vesszük. Talán nekem lehet hasznos, hogy elgondolkodjam, vajon miért is csinálom, még mindig.
Mondhatjátok azt is, hogy Nektek nincs szükségetek semmilyen polifenolra, vagy antocianinra, esetleg más bioflavonoidra.
De van. Mutatják ezt az ezernél is több, dokumentált, hazai, Patikakert termék fogyasztása „előtte-után” mikrobiom vizsgálatok pozitív eredményei, amit nagy meglepetésemre, minden jutalék kérése nélkül, sőt, a tudomásunk nélkül, tisztán kutatási anyagokra alapozva kezdett el végezni évekkel ezelőtt egy hazai labor! De erről majd később írok, lesz meglepetés, ígérem, mert engem is nagyon meglepett!
Lehet, hogy Te továbbra is azt gondolod, hogy Neked nincs szükséged polifenolokra, bioflavonoidokra. De ha mégis, akkor arra kérlek, ellenőrizd alaposan, hogy mire adsz ki pénzt!
Még egyszer: gyümölcs nélkül csupán elméleti a bioflavonoid tartalom. Ezek az anyagok nem gyárthatóak. A vegyszeresen termesztett, szedett gyümölcsöket lehet fogyasztani, természetesen. De az én lelkivilágomba nem fér bele, hogy az ezekből készült termékeket gyógyítónak nevezze bárki!
„Messziről jött ember bármit állíthat”. Még ha hazai, akkor is. Nézd meg, menj el oda, akitől vásárolsz. És kérdezz. Mutassák meg az ültetvényt, a gyümölcsöket, a gyártási technológiát.
(És még nem is írtam arról, hogy milyen óriási különbségek vannak az élő talajban -mint amilyen a Patikakert környezete-, növekedett növények beltartalmában!)
A fenti számítások jól jöhetnek még. Más zöldség- vagy gyümölcs készítmények esetében is. Mások lesznek az óraszámok, de az elv ugyanaz.
A világ nagy része önbecsapásban él. Sok területen, nem csupán az élelmezés terén.
Nem az én dolgom abból kihozni.
Mindenki saját maga dönt.
Én is, a Patikakert jövőjét illetően. Nincs kivétel, én sem vagyok az.
Ha nincs igény a Patikakert termékeire, mert „azok drágák”, akkor egyszerű a helyzet: nem lesznek Patikakert termékek.
Nem tudok szembeszállni a sok-tízmilliós marketing büdzsékkel. Nekünk annyi az összműködési költségünk, mint ezeknek a cégeknek az éves marketing büdzséje!
Fotókat pedig ma már mindenki generálhat, egyetlen pillanat műve az ilyesmi.
Hozzánk kijöhetsz, és ha nem is tudunk egyenként fogadni mindenkit, mert dolgoznunk kell, egyértelműen ellenőrizhető minden, amit leírtam. Itt nincsenek AI fotók, itt kemény munka folyik, ami egyre nehezebb, a rettenetessé váló klimatikus körülmények között.
Nálunk nem csak bogyósok vannak, van bőven, sokéves tapasztalatom más zöldségekkel, gyümölcsökkel. Nem mediterráneum leszünk, hiába mondom ezt évek óta, értelmes emberek sem veszik a fáradtságot, hogy ránézzenek a térképre.
Nekünk nincs Földközi tengerünk, ami kiegyenlítheti az óriási hőmérsékletküldönbségeket. Itt kemény fagyok és nagyon forró nyarak várhatóak.
A 416 mandulafánkon, amit 2017-ben telepítettünk, egyetlen egyszer volt termés. Lefagy a virágzáskor és/vagy nem jön ki az egyre erősebb, jeges szelekben a kis beporzó rovar. Mint ahogyan az ez éven történt, hiába virágzott az egész ültetvény gyönyörűen és bőven. A nagy, erős poszméhek túl kevesen vannak. Nekünk az elejétől vannak telepítve ún. rovar-szállók. Nem, nem a háziméh a fő beporzó, hiába hoznám azt ide. Kora tavasszal még pihennek a háziméhek, és egyébként is túl kicsik a mostani erősödő szelekhez.
A huzamosabb idejű, azaz az egy hetet meghaladó, 35 fok feletti nappali és 20 fok feletti éjjeli hőmérséklet felett nem köt a növény. Lehullik a virág, még a szerencsés beporzás után is. A növény tudja, hogy nem lesz energiája kihordani a termést. Most ilyen a paradicsom és a paprika (40-féle paradicsomot és 30 féle paprikát termesztek), sok-sok száz palántát nevelek évente, saját magam, január első napjaiban kezdem, nincs megállás. Több, mint 300 nettó nm-en vannak zöldséges magaságyásaim, magasított ágyásaim, bio-intenzív komposztágyásaim, dombágyásaim, mélymulcsos ágyásaim. Szerintem többféle megoldás és növényem van itt a Patikakertben, mint a MATE-nak az összes tangazdaságával együtt ;-).
Meleg- és szárazságtűrő növényekkel kísérletezem, mint pl. a malabár spenót, perilla, amaránt, laboda, rózsaszín kínai szárzeller, homoki baba, porcsin, stb., persze a sokféle klasszikus kiskerti növény mellett. Agrárerdészeti megoldások alkalmazásával egyetemben.
Csak annyit tudok mondani tanácsként, hogy ideje megtanulni számolni, hogy mi mennyi. És javasolnám átcsoportosítani az élet különböző szükségleteit illetően, hogy mi igazán fontos, és mi nem annyira.
Nem fenyegetek, nem ijesztgetek, aki ismer, tudja, hogy minden tudásomat és tapasztalatomat azonnal, rengeteg energiát belefektetve, bárkinek átadok.
Ez is egy jóindulatú tanács a részemről.
Szükségetek van a Patikakert termékeire. Vásároljátok, fogyasszátok. Mint ahogyan más kisgazdaság, általatok személyesen ellenőrzött termékeit is.
Szeretettel, Márti.
Ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzéseimről, iratkozz fel az ingyenes Blog értesítőre!
Ha szeretnéd támogatni a munkámat, kattints az alábbi gombra.