Tűpontos
Férfiaknak, nőkről. Nem tűpontosan 😉.
Azt a kérdést kaptam a minap egy férfi ismerősömtől, hogy miért zárják ki mostanában a nők a férfiakat.
Hú, én ezt egyáltalán nem érzékelem! De talán azért nem, mert a legjobb barátaim mindig is férfiak voltak. Logikus következménye ez annak, hogy csupa fiú közt nőttem fel, egyedüli lányként, egy felvidéki kisváros zsákutcás, zárt gyerek-közösségében, és az utolsó 10 évemen kívül szinte kizárólag férfiakkal dolgoztam. (Bár a foci mellett még 13 éves koromban is babáztam, volt egy városi kukából kimentett félszemű, szőke hajú babám. Szerettem ezt is, meg az esti fiús tüzeket is, a parázsban sült krumplival, meg a világmegváltó beszélgetésekkel. Agyturkászok most majd biztosan elgondolkodnak, hogy micsoda szerencsétlen gyerekkora lehetett ennek a szegény Mártinak 😉).
A Patikakert valóban egy másik, női energiákkal sokkal erőteljesebben átitatott világra nyitott ajtót és ablakot, de én nem érzek kizárást, sőt, nagyon szívesen látjuk a férfiakat. És nem csak a fizikai erejük miatt, bár nálam az is mély tiszteletnek örvend, szintén érthető okokra visszavezethetően. Egy birka befogásánál a puszta szervező erő az égvilágon semmit, de semmit sem ér. Higgyetek nekem.
Gondolkodtam kicsit a kérdésen.
Ha én -esetleg, de eszemben sincs!- kizárnám a férfiakat a komoly beszélgetésekből, akkor azt a következők miatt tenném.
Kérem szépen némi humorral és lazasággal kezelni, amit most itt leírok. Köszönöm!
Letagadhatatlan tény, hogy már mi nők is tudunk nagyon komoly témákról beszélgetni. Köszönhetően talán pont édesapáink támogatásának, volt alkalmunk iskolákba járni, sokféle dolgot tanulni, mindenféle munkát végezni, magvas könyveket forgatni, és kipróbálni magunkat, imitt-amott.
Azaz megokosodtunk 😉. Van véleményünk a világról. És azt néha el is mondjuk.
Már kérdeznek is minket. Mert van megoldanivaló bőven, jut most feladat mindenkinek.
És Ti, férfiak is kérdeztek minket, mégpedig őszintén és becsülettel. Kíváncsiak vagytok arra, hogy mi mit gondolunk. A nagy dolgokról. Is.
De van egy pont, ahol hibázhattok 😉. (Elméletben, persze, csakis 😉!)
Férfiésszel próbáltok minket megérteni.
Ha valamit mondunk egy-egy beszélgetés során, nem kell a mondanivalónkat azonnal “megértve pontosítani”.
Mi úgy vagyunk pontosak, ahogy vagyunk. Pont azt akarjuk mondani, amit mondunk.
Nem szorulunk kiegészítésre sem.
Ha szükségetek van a “férfi nyelvre” való lefordításra, akkor arra Nektek van szükségetek, és nem nekünk. Fordítsatok le minket csendben, magatokban, és legyetek nagyon-nagyon büszkék, hogy sikerült a fordítás! Mert nem könnyű, ezt elismerem! És ha jól esik, akkor tegyetek is hozzá, egészítsétek ki. Nyugodtan! Először csak magatokban. Azután kicsit megformázva, hangosan is. Nekünk.
(Mi is igyekszünk fordítóprogramokkal rendelkezni, már egy ideje csináljuk. Van saját fejlesztésű AI-unk, de még az ősrégi adatbányászati eszközeinket is fejlesztgetjük. Olyan-amilyen, tudom én, hogy messze nem tökéletes 😉!)
Ha nem értetek minket -nem csoda!-, inkább kérdezzetek vissza.
Egy mosollyal teli odafordulást (ez nagyon fontos, ki ne hagyd, se az odafordulást, se a mosolyt!), az őszinte kíváncsiságot azonnal érteni fogjuk, és biztosan megpróbálunk másképpen fogalmazni. Komoly témákban is, nem csak abban, hogy pontosan mit is hozzatok a boltból.
A vezetési tanácsadókat megtanították arra (engem is!), hogy egy beszélgetés közben mindig kérdezzenek vissza. Mégpedig a “most megismételném, hogy én hogy értettem, amit mondtál” technikával. Hát ezt a technikát bizony férfiak találták ki, mégpedig saját maguknak! Mi, nők, ezt sosem alkalmaznánk! Mert mi másképp vagyunk pontosak, mint Ti 😉.
Nektek nagyon fontos a mérnöki pontosság. Gyártani akartok. Mindig, mindent. Már régóta nincs mamut, amire vadászni lehetne -és pontosan célba lőni 😉-, ezért maradt a gyártás. Termék- vagy gondolatgyártás, az mindegy. A lényeg, hogy lejöjjön a valami a szalagról, és kezdjen el működni. Tűpontosan csinálja azt, amire ki lett találva. És ha lehet, akkor azonnal.
(A teremtés szerintem ettől sokkal, de sokkal lazább műfaj😉. Ahogy én elképzelem, a Jó Isten nagyon játékos lehetett/lehet, és kimondottan laza az alkotásban. Akár slendriánnak is mondhatnánk, mai szemmel nézve 😉. Elég csak körülnézni bárhol a teremtett világban, a burjánzó és tökéletlenül tökéletes világban! Nem a tűpontosság miatt működik, hanem a rengeteg, önmagában hiányos, de egymásra hangolt elem együttműködésében. Ne felejtsük: az együttműködés egyik speciális fajtája, ha a róka megeszi a nyulat. Tiszta sor.)
De nekünk, nőknek nem fontos a tűpontosság. (Még az elvetemült matematikusféléknek sem 😉).
Mi ugyanis ilyen pontatlanul vagyunk pontosak.
Kitöltjük a hegyes tűk közötti teret, valami folyékony-féle anyaggal. Aminek a mozgására nem lehet függvényt írni.
Értem én, hogy ez tragédia! Mi lesz a világgal, ha össze-vissza hagyjuk folyni!?
(Jut eszembe: a Homokhátságnak sokkal jobb lett volna, ha csak hagyjuk a vizeit a tájban, össze-vissza folyni. Leszabályoztuk a vizet és a tájat, és most tehetetlenül állunk az elsivatagosodás előtt).
Bízzatok bennünk. Bennünk IS.
Ne akarjátok ugyanazt hallani, amit Ti magatok már tudtok. (És őszintén? Unjátok is kicsit azt a sok mindent, amit már tudtok. Ezért kérdeztek minket, és ezért esik rosszul, ha “kizárunk”.)
Nekünk sincs már szükségünk apucira, aki állandóan tanítgat, és kijavítja a fogalmazásbeli hiányosságainkat.
(Bár az én édesapám kivétel volt. Ő sosem akart okos lenni. Ő okos volt. Csak hallgatott nagyokat és mosolygott. Édesanyám szerint taníthatott volna matematikát ő is. De édesapám festeni akart. Semmi mást.)
Én azt remélem, hogy egyszer Ti is megszeretitek a pontatlanságot.
Pontosabban a mi pontosságunkat🙂.
Nekünk sincs bajunk a tűkkel, mert kellenek a stabilan levert cölöpök. A függvények, a grafikonok, a törvények, a működő eszközök, a védő falak.
Marad elég tér nekünk is.
Nem izgulok 😊.
Szeretettel, Márti.
Ha szeretnéd támogatni a munkámat, kattints az alábbi gombra.
Ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzéseimről, iratkozz fel a Blog értesítőre!