Üzenet egy agglomerációban élő gazdálkodótól

Jun 14, 2026

Az alábbi írásomat a Facebook oldalamra írtam, 2026.6.11-én este.

Mostanáig 363 000-e olvasták el (vagy olvastak bele, nem tudom, hogy pontosan mit számol az algoritmus), ami így vagy úgy, de elképesztően nagy szám. Hiszen én nem vagyok közszereplő, és nem is szeretnék az lenni.

Nagyon sok értékes hozzászólás érkezett: sokféle igyekezetről, hasonló keserves tapasztalatról, és kérdéssel, hogy akkor ebben a helyzetben mit tehet a hétköznapi ember. (Az is tanulságos, hogy a bejegyzéshez fűzött ellenvetétes hozzászólások száma elenyésző).

Mindezekből - a mai “like” világunkban- ugyan nem lehet semmilyen érdemleges következtetést levonni, de talán mégis van némi ok a bizakodásra. Nekem főleg a hozzászólások adnak reményt.

Reményt, hogy még létezik a józan ész, és nem tűnt el a józan belátás.

Azt, hogy milyen módon lehet mindezt cselekvéssé transzformálni, sajnos nem tudom. De talán a megmaradt realitásérzék megteszi azt maga is.

A szöveget egy az egyben másolom ide, minden aznapi spontaneitásával együtt. A végére beillesztek egy nagyon rövid magyarázatot a CO2-vel kapcsolatban, amit az egyik (egyben az egyetlen negatív) hozzászólói véleményre írtam válaszul.

Íme az írás:

Most, hogy egy kis lélegzetvételhez jutottam, a növényeimmel együtt, csokorba szednék pár információt.

Budapestről és az agglomerációról lesz benne szó. Hosszú, jelzem.

Hátha tudás lesz belőle. És cselekedet.

Miután a Homokhátságot - jelenleg úgy tűnik, hogy véglegesen - kiszárítottuk, felkészül ugyanerre Budapest és a budapesti agglomeráció.

Nem, nem csak Budapest dél-keleti régiója, de a nyugati, észak-nyugati is.
Ez 2,6 millió ember, hazánk lakosságának 27%-a. Nekik szól ez az írás.
Csatolok két térképet, ugyanarról a napról, amik mutatják a talaj kumulált vízhiányát, egyik egyszerű adatként és a másik a mezőgazdasági növénytermesztés szempontjából.

Csatolok egy 10 napos csapadékösszeges térképet is, ami már a tegnapi esőt is tartalmazza. Budapest nyugati (!) agglomerációja - már megint- szinte egyáltalán nem kapott esőt.

Bardóczi Sándor (Megjegyzés: Budapest jelenlegi főtájépítésze) és a Zöld Budapest Alapítvány az óbudai sziget öntözéséhez szükséges kutak fúrására mikroadományokat kezdett gyűjteni a napokban. Már 107 000 Ft összegyűlt. (hmmmm...). Ez ebben a speciális esetben megoldás lehet, de általánosságban nem: egyrészt a kutak ki fognak merülni (ez már történik az agglomerációban), másrészt nem ismerjük a rétegvizek hálózatát, de mint mindenbe, ebbe is erősen beleavatkozunk, a következményeket nem ismerve. A rétegvizek összetétele más, mint az esővízé. A kutakból való öntözés csak átmeneti megoldásként üzemelhet, biztosan nem állandó megoldás. Tudom, mégpedig saját tapasztalatból.

Tegnap nálunk (Budajenő) mindössze 8 mm csapadék esett (amiért én hálát adtam). Budapesten ugyanannyi.

Az elmúlt 3,5 hónapban a Patikakertben összesen 67,5mm csapadék esett, és ebbe mi beleszámoltunk minden mért, akárcsak 0,5-1 mm-es csapadékot is.
Ez alig több, mint a térségre jellemző sokéves májusi (1 havi!) átlag.
3,5 hónap alatt! A legkritikusabb hónapokban!
Érdemes tudatosítani, hogy a térségünkben (de hazánkban általában igaz), hogy a május és június voltak hosszú ideig a legcsapadékosabb hónapok (62, illetve 70 mm átlagban), ami kitűnő/elégséges volt az ilyenkor legaktívabb vegetáció szempontjából.
Tavaly júniusban az átlagos 70 mm helyett 7 mm csapadék esett le, és borzasztó volt a légaszály is (alig 20-25%), ami ellen a locsolás nem használ!

A történet nem most kezdődött.

Én 2010 óta élek itt. 2015-től először a már eleve mélyen lévő rétegvizek kezdtek eltűnni: a geológus szerint nem csoda, hiszen az agglomeráció agyon van lyuggatva. Még 2022-ig aránylag rendszeres időközönként jött a csapadék. Viszont mi már éreztük, hogy az irány egyértelműen rossz.

2022-ban kapták az első komoly sokkot a növények. Abban az évben még az előző sokéves átlagot szüreteltük, hiszen a június még rendben volt, a “század aszálya” júliusban, augusztusban tetőzött, nulla csapadékkal.
Azóta minden egyes évben lefeleződött a termésmennyiségünk, míg el nem jutottunk a tavalyi mindössze 10%-os termésig. Egytizede termett a sokéves átlagnak.
A növények átálltak túlélő üzemmódba, csupán annyit teremnek, hogy a genetikai kódjuknak megfelelő kötelező átörökítésnek megfeleljenek.
2022 óta minden évben kb. egy hónappal korábban jön az aszály: tavaly júniusban, ez éven már áprilisban! (Nálunk áprilisban összesen 4 mm eső esett). A növények nem tudnak ezzel mit kezdeni.
Fontos megjegyezni, hogy a Patikakert öt hektárján nincs csupaszon hagyott talaj, sosem volt, már az ültetvény telepítésekor sem volt szántás. Nem nyírunk füvet, csak a szüret idéjén vágjuk le valamennyire a sorközöket.
Nem számoltam össze, hogy mennyi mulcsot hoztunk már, készítünk magunk és hordanak szét a munkatársaink, sőt hordanak szét minden évben, hiszen azt pótolni kell. Sok ezer fa és még több ezer cserje kap egyenként (!) mulcsot, az élő talajtakarás mellé, pluszban!
Tőlünk nem folyik el egyetlen csepp esővíz sem, a tavaly július 8-i, 2 nap alatt lezúduló 80 mm minden cseppje a területünkön maradt, a több mint 19 méteres szintkülönbség ellenére. Ez az élő felszínborítottságnak köszönhető.
Minden tetőfelületről gyűjtjük a vizet, felszín alatti és felszín föltötti tartályokban. Mindig is gyűjtöttük.
Vannak élővizek, esőkert és agroerdészeti megoldások, sok ezer védő funkciót ellátó (nap, szél) fácska kiültetésével. Az már más kérdés, hogy ők sem fejlődnek: annyit érünk el a kézzel történő locsolásukkal, hogy nem pusztulnak ki.
Sajnos versenyt futunk az idővel, az elmúlt 6 év már nem segít minket abban, hogy az egész egy sűrű erdőkertté alakulhasson át. Bár minden magról, helyben nőtt fácskát megtartunk, ápolunk.

Jöhetne a kézenfekvő válasz: a bogyósok -már- nem erre a térségre valók. Egyrészt 8 évig gyönyörűen teremtek (bár nálunk sosem a hozam, hanem a valós beltartalom volt fontos), másrészt sok másféle növényünk is van: évelők, egyévesek, zöldségek, gyümölcsök, nem hasznot hozó növények. Azaz sokrétű tapasztalattal rendelkezünk: mi mindent figyelünk, igyekszünk reagálni, együtt dolgozni a környezetünkkel.

A Patikakert egyébként még kiváltságos is: észak-keleti oldalról védett erdő határolja. Tizenéve komoly fakitermelés folyt még errefelé, most már nem látok faszállító autókat az Öregtölgy tanösvényen és a hozzánk vezető úton.

Viszont a mellettünk épülő lakóparkban fél éve állandóan mennek a láncfűrészek, sőt kisgépekkel is dolgoznak: egyszerűen derékbe törik a méretes fákat. Ennyit a kitelepülők tudatosságáról. (Még szerencse, hogy van egy árok közöttem és a lakópark között, de lehet, hogy majd arra is rákapnak a géppel gyilkolók...)

A Patikakertben mindent tesztelünk, a több ezer bogyós, csonthéjas, almatermésű cserje mellett és a 416 mandulafa, sok tíz gyümölcsfa melett van mindenféle veteményes is: mélymulcs, magaságyás, a kettő kombinációja, dombágyások, biointenzív művelésre szolgáló új komposztágyások. Mindez nagyon jó összehasonlítási alapot ad arra, hogy mi működik és mi nem. Végzünk kromatográfiai méréseket, komposztteával gazdagítjuk az új komposzt ágyások talajéletét, van saját gilisztafarmunk... Kitűnő munkatársaim vannak, és most az emberi kollégákra gondolok (bár vannak integrált állat-munkatársaink is).

Az új, 3 hónapja kialakított komposztágyások az egyedüli olyan terület nálunk, ami -most még- nem fedett valamilyen élőmulccsal vagy legalább vastag szalmamulccsal. Már nem sokáig: az ehető talajtakarók szépen növögetnek, és ahová nem kerülnek, oda jön a szalmamulcs.

A csatolt földfelszín hőmérsékleti mérését két hete végeztük a komposztágyásokban, egy újonnan alakult, kis szakmai csapat tagjaként. A mérés magáért beszél: a növények, a növényekkel borított talajfelszín hőmérséklete 33 Celsius fok, míg a csupasz komposzt 63 Celsius. Amint írtam, az ágyások már ma sem így néznek ki, én eleve a kialakításuknál tudtam, hogy csakis tesztelési célokra maradnak egy ideig csupaszon.

Miért adom közre ezeket az adatokat? Főleg ezt az utolsó, tanulságokkal teli talajfelszín hőmérséklet mérést?

Mert szeretnék rávilágítani a lényegre: az agglomeráció is ugyanazt a három hibát követi el, mint amit mindenhol, mindenki, csak ebben a térségben FOKOZOTTAN, a lakosság és iparosodás sűrűsége miatt.

Jelezném, hogy nem magam siratom.

Bármit tesz valaki, szigetként nem fog eredményt elérni. Sok összeérő szigetnek viszont lehet esélye. Az élet egy sűrű hálózat, vissza kell azt szőni.

Miért nincs eső Budapesten és az agglomerációban?

Mi vezet egy ördögi körhöz, amiben nincs csapadék, ami végül a kiszáradáshoz vezet?

Budapest és az agglomerációja pontosan olyan, mint az én élő felszínborítás nélküli teszt komposztágyásaim.

Mik azok a hibák, amik egy térség kiszáradásához vezetnek - előbb vagy utóbb-, de biztosan?

Az egyén/település elvezeti a csapadékvizet. Jelenleg is épül minden település nagy büszkeségére - és igencsak sok pénzért - az egyre láthatatlanabb csatornahálózat. Az életet adó csapadékvíz elvezetése helyett NAGYON SÜRGŐSEN ÉLŐ VIZEKET kell létesíteni minden településben/település mellé. Ebből Budapest sem lehet kivétel, mert egyébként nemsokára élhetetlenné válik a város (a betonfelületeken mindenütt 63C fok van, mint az én fedetlen teszt-komposztágyásaimban...)

Az ember betonnal, aszfalttal fed le mindent (városban ez kimondottan jellemző, de az agglomeráció is szépen halad) vagy állandó talajbolygatással óriási területeket szánt, élettelen, felszínborítottság nélküli sok milliós hektár nagyságrendben (ez pedig a magyar vidék). AZ ÉLETTELEN FELSZÍNBORÍTÁS MINDENÜTT HŐMÉRSÉKLETNÖVELŐ HATÁSSAL VAN.

Úgy általában az ember minden életet irt, amivel csak találkozik. MONOKULTÚRÁKAT, HOLT TERÜLETEKET KÉPEZ. A saját kertjében. A saját országában.

Nem a CO2 kvóták fogják megmenteni a felmelegedéstől a Földünket.

Hanem a helyes, jó arányú felszínborítottság, az újra életgazdag környezet: az élő növényekkel (zöld víz) és a csapadék megtartásával (kék víz).

Mindenütt. A városban, a te kertedben, a mezőgazdaságban, az erdészetben.

Van mit tenni, de talán még nem lehetetlen a feladat.

Azt nem tudom, hogy megszólít-e bárkit az írásom: városlakót vagy nem városlakót. De ha már idáig elolvastad, azt köszönöm.

Eddig tartott az eredeti írás.

Ide teszem azt a nagyon rövid hozzászólásomat is, ami arra a kérdésre volt magyarázat, hogy én miért gondolom, hogy nem a CO2 kvóták fogják megmenteni a világot. Ez nem egy részletes szakmai elemzés, kérem, hogy így olvassátok. A lényeg benne van.

A növényzet a legjobb CO2 megkötő. Ingyen teszi ezt, ha hagyjuk.
A növényzet a legjobb vízmegkötő. Ingyen teszi ezt, ha hagyjuk.
A lebetonozott vagy élő növényzet nélküli talaj melegíti a légkört (lásd utolsó kép). Nincs, ami hűtse a talaj felszínét, így az állandóan ontja magából a hőt.
Az akárcsak 0,5-1 fokkal melegebb légkör sokkal több vízgőzt tud megtartani, ami így nem tud lecsapódni, eső formájában. Ott sem, ahol még akad növényzet.
A növényzet így kiszárad, és elindul egy visszafordíthatlan ördögi kör… Amiben egyre kevesebb az eső és így egyre kevesebb a növényzet, a CO2-t már nincs mi megkösse a talajban, stb. Sok hely a világban így lett sivataggá.
A CO2 kvótákkal az a baj, hogy csakis, vagy leginkább a kibocsátási oldalt regulázza. A CO2 megkötéssel nem foglalkozik (Izlandon épült már CO2 megkötő üzem: drágán és újabb CO2 kibocsátás által…)
Állítom: nem a további technológiák fogják megoldani a mai súlyos helyzetet.