Vers az ötmilliméteres esőhöz.
Ami nem versnek készült.
Ma kaptunk végre esőt.
63 nap után, értékelhetőt.
Locsoltam éppen - a növényeim között érzem magam otthon, és ez nem most kezdődött, hanem már kislánykoromban, bár akkor nem locsoltam, csak megfigyeltem-, amikor jött egy nem várt, meglepetés eső.
Pedig már szinte idegroncs vagyok egy ideje attól, hogy a radar-előrejelzéseket bújom. Azt hiszem, nekem is szükségem lenne pár netes szűrőre... be is állítom, hiszen az élet nem szólhat az előrejelzésekről.
Semmilyen adatról nem szólhat az Élet. Hagyjuk már ezt el, végre!
Hirtelen csöpörögni kezdett.
Maradtam.
Esni kezdett.
Maradtam.
Zuhogni kezdett.
Locsoltam kitartóan tovább.
Nem mertem abbahagyni.
Közben persze beszélgettem a fentiekkel, hogy “Ugyan már, most éppen miért??? És eddig miért nem???”
Pedig tudtam, hogy ez nem így működik. Én nem kérdezhetek.
Az én dolgom a locsolás.
Így aztán locsoltam tovább. Lassan bőrig áztam, de nem mertem bemenni. Talán már fáztam is kicsit.
5 (öt) milliméter volt a szépséges eső hozadéka.
63 nap siralomház után.
Az egész gyönyörűség nem tartott fél óráig.
Kezdek mindent teljesen másképp megélni.
Pedig azt gondoltam, hogy már megéltem, talán meg is értettem valamit a világ működéséből. De még mindig nem.
Úgy vélem, hogy a Hamvas (Guénon) féle alapállásig nem lehet nagy ugrásokban visszatérni. Már túl messze kerültünk el onnan.
Szomjazó növénynek kell lenned ahhoz, hogy ember lehess újra.
(Nem tudok igazán kifejező fotót most ide tenni. Eszembe se jutott fényképezni a mai áldást. Így aztán egy ősnövény fotóját teszem föl, talán éppen 10 éve fotóztam az óriáspáfrány méteres nagyságú kicsinyét. Nem itt, hanem ahol sok a csapadék. Vagy akkor még sok volt. Mutatja az utat. Vissza, az alapálláshoz. Erős. Van tartása. Van gerince.)
Ebben a felhígult világban, a nem messzi távolban, szintén kapaszkodókat kereső, fix lelki társam, Bányász Jóska ezt írta ma este a bejegyzésemhez:
“Verset írtál, “éltél”, az eső múzsa bűvöletében…”
Én pedig ezt választoltam neki:
“Érdekes, amit írsz. Talán így van, nem tudom.
Talán túl kevés ma a “másállapot”.
Amikor valami “másnak az állapotában vagy”.
Úgy tényleg, úgy igazán.”
Szeretettel, Márti.
Ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzéseimről, iratkozz fel az ingyenes Blog értesítőre!
Ha szeretnéd támogatni a munkámat, kattints az alábbi gombra.