Vers. Nekünk.
Van honnan tanulnunk.
Akárhová is nézek, - és most még tágabbra nyitottam az ajtómat és ablakaimat, szerény lehetőségeimhez képest- , én továbbra sem tudok mást mondani, minthogy az élő természet mintázataiból kellene tanulnunk.
Végre. Vagy újra.
És az elődeinktől is, hiszen megküzdöttek minden működő megoldásért, évszázadokon, évezredeken át. Létezik az alapja az “ökológiai műveltségnek” - ma így hívnánk, elegánsan. Erre lehetne építeni, ez a tudás lehetne a kiindulópont.
Létezik, bárhogyan is próbálják elhitetni velünk, hogy a régi idők megoldásai már teljességgel idejétmúltak, elavultak, és meghaladta őket a kor. (Hibák is voltak, persze, de mindig, minden az arányokon múlik.)
Milyen kor is haladta meg azokat? Ez a mostani, ami egyre inkább a zavarodottságról, a hamisítványokról, az utánzatokról, a céltalanságról, a kiégésről, a szétesőben lévő, ember alkotta és irányította gazdasági/kulturális szerveződésekről szól? Egyéni és társadalmi szinten is?
Van honnan tanulni, és ez igencsak jó hír. Én -aki csak a felszínt kapargatom a megéléseimmel és a hozzá kapcsolódó olvasmányaimmal-, végtelennek látom azt a “könyvtárat”, ahonnan az okos megoldásokat el lehetne lesni. Csakhogy ennek a tudásnak a nagy része nem papíron, és főleg nem digitalizált formában van. Ugyanis még felfedezésre vár.
Való igaz, hogy ez a munka alázatot, időt, türelmet és valóságos megélést igényel. De nem ez a megfelelő pillanat, hogy elkezdjük? Hogy nagy erőkkel támogassuk ezt a fajta megismerő munkát, ahelyett, hogy csak megtűrjük azt a pár őrültet, aki ilyesmiben hisz és csinál?
Sokkal kíváncsibban, őszinte és tiszta érdeklődéssel, előítéletek és félelem nélkül kellene tanulmányoznunk mindkettőt: az élő természetet és az őseink tudását.
Amíg még van mit megfigyelnünk és megértenünk.
Most még van is miből. De gyorsan át kellene csoportosítani az erőnket és az eszközeinket.
Mivel vasárnap van, ma egy verset hoztam. Amerikai ugyan, de mindenütt fellelhető a bölcsesség. A költő nem csinált mást, csak alázattal lejegyezte az ősi tudást.
Azaz sok-sok generáció tudása van benne. Népművészet, ha úgy tetszik. És mint minden ilyen: összetett tartalom, letisztított formában.
Tehát a vers, mára és holnapra is:
Elveszve.
Maradj nyugton.
A fák előtted és a bokrok melletted nincsenek elveszve.
Bárhol is vagy, ezt úgy hívják: Itt.
Úgy kell bánnod vele, mint egy hatalmas idegennel,
Engedélyt kell kérned, hogy megismerhesd, és hogy megismerjen.Az erdő lélegzik. -Figyelj.- Azt feleli,
Én teremtettem ezt a helyet körülötted,
ha elhagyod, visszajöhetsz újra, mondván: Itt vagyok.Nincs két egyforma fa a Hollónak.
Nincs két egyforma ág a Sármánynak.
Ha nem érted, mit tesz egy fa vagy bokor,
akkor biztosan elvesztél.Maradj nyugton. - Az erdő tudja, hol vagy.
Hagynod kell, hogy megtaláljon.
A verset David Wagoner amerikai költő jegyezte fel, modern angol nyelven. Egy ősi bölcseletet vetett papírra, amiben is az öreg tanácsot ad a törzs ifjú tagjának, hogy hogyan találja meg az utat a Csendes Óceán északnyugati részében lévő sűrű erdőkben.
Fordította: Antal Orsolya
Azért ide teszem az angol eredetit is, mert annak is megvan a bája.
Lost
Stand still.
The trees ahead and the bushes beside you
Are nost lost. Wherever you are is called Here,
And you must treat it as a powerful stranger,
Must ask permission to know it and be known.
The forest breathes. Listen. It answers,
I have made this place around you,
If you leave it you may come back again, saying Here.
No two trees are the same to Raven.
No two branches are the same to Wren.
If what a tree or a bush does is lost on you,
You are surely lost. Stand still.
The forest knows Where you are.
You must let it find you.
Ezen kívül, ha van kedvetek és 26 percetek, akkor nézzétek meg a “Mi fán terem a természetművészet” c. kisfilmet is, Szanyi Gyöngyi szerkesztésében. A természetművész grafikus, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora, természetművész szobrász, ezenkívül a növényvakság ellen évek óta kitartóan dolgozó kertészmérnök beszélnek a “szeretteikről”. Nekem is megadatott elmondani pár gondolatot a műsorban, és a Patikakert volt az egyik forgatási helyszín, ami külön megtiszteltetés. Csőre Gábor a beszélgetőtársunk, aki emellett még szép, ide illő lírai szövegeket is mond, magyar íróktól és költőktől: Réthy László, Tóth Árpád, Kis János, Márai Sándor.
Szeretettel, Márti.
Ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzéseimről, iratkozz fel a Blog értesítőre!
Ha szeretnéd támogatni a munkámat, kattints az alábbi gombra.
A video hibaüzenetet ad, majd megpróbálom másik eszközről. A vers tetszett, mindig is vonzódást éreztem a természetet ismerő és vele együtt élő népek, emberek iránt.