4. A klímapolitika témájához nem szeretnék hozzászólni, megosztó és sokrétű.
5. A "szabadság" és a paradicsom növény - elgondolkodtató. Jó lenne ha ezekben az apró "kötöttségekben" találnánk meg a szabadságot. De ha valaki ezt nem így érzi akkor nem fog paradicsomot ültetni valószínűleg, és nincs is azzal gond amíg van aki elültesse...
Nem jó az elnevezése sem. Se a klímaválságnak, főképp nem a klímapolitikának. Félrevezet, és szűkít, erősen. A biodiverzitás csökkenése sokkal nagyobb probléma. Például.
Ok-okozati összefüggések vannak, amikről nem beszélnek, vagy csak nagyon kevesen.
2. kérdés - ha a virág működésének megértése ugyanakkora fontosságot kapna mint a differenciálszámítás, akkor az emberek nem távolodnának el annyira a természettől. A teremtett világ csodái helyett az emberi elme vívmányait előtérbe helyezni hiba, és ez egy olyan manipulált folyamat amit szerintem egyre többen vesznek észre.
Szívem szerint legalább ketté bontottam volna ezt a gondolatsort, hogy mindazt le tudjam írni ami megfogalmazódott bennem ahogy olvastam. A létra. Úgy gondolom, hogy - mint a fizikai létrán is - nem tanácsos kihagyni fokokat. De a létra minősége sem mindegy. Számomra a létra a belső fejlődést képviseli, nem a külső "boldogulást" ami megengedi a fokok közötti ugrálást és a törtetést minél magasabbra.
Bizony, nehéz kérdéseket vet fel Márta, magam is talán csak a szabadság-kérdésre reflektálnék, ahol találva éreztem magam. Jó példa volt ehhez a paradicsom. Amit jó esetben saját magról vetünk, ebben az esetben még talán hosszabb is a nevelgetése fél évnél. Megalkuvós esetben kihagyjuk a magnevelést, ám a szárba szökkent palántával is munkát-törődést vállaltunk. És vidékiként nem csak zöldségek, hanem virágok, fák, állatok is tartoznak az életterünkhöz, melyek folyamatos jelenléte folyamatos tennivalókkal látnak el minket. Van ami túléli a "szabadságunkat", van amiről gondoskodnunk kell, ha úgy gondoljuk, az a szabadság, hogy két hétre hátrahagyjuk a munkahelyet és valami egészen mást, feltöltőbbet csináljunk. Ez a fajta szabadság-érzet azonban csalóka, két hét múlva újra kezdődik a robot. Ki tudja ennek tudatában tényleg szabadság-e a "szabadság"? Sokkal nehezebb felismerni a palántanevelésben rejlő szabadságot (nekem sem mindig sikerül, de szorgalmasan gyakorlok:))
4. A klímapolitika témájához nem szeretnék hozzászólni, megosztó és sokrétű.
5. A "szabadság" és a paradicsom növény - elgondolkodtató. Jó lenne ha ezekben az apró "kötöttségekben" találnánk meg a szabadságot. De ha valaki ezt nem így érzi akkor nem fog paradicsomot ültetni valószínűleg, és nincs is azzal gond amíg van aki elültesse...
Nem jó az elnevezése sem. Se a klímaválságnak, főképp nem a klímapolitikának. Félrevezet, és szűkít, erősen. A biodiverzitás csökkenése sokkal nagyobb probléma. Például.
Ok-okozati összefüggések vannak, amikről nem beszélnek, vagy csak nagyon kevesen.
Nem emiatt tettem ide a levelet.
Mert van abban a levélben más is.
És az fontosabb. 🥰
Hogy mit tenne Jézus, ha most élne.
3. Van-e ég föld nélkül? Nincs! A kérdés nagyon jó, órákig lehetne róla beszélgetni.
Még lehet rá alkalom🙂. A hosszú órás beszélgetésekre.
Én próbálom nyitogatni a kapukat, mert fontos, hogy lássuk egymást.
2. kérdés - ha a virág működésének megértése ugyanakkora fontosságot kapna mint a differenciálszámítás, akkor az emberek nem távolodnának el annyira a természettől. A teremtett világ csodái helyett az emberi elme vívmányait előtérbe helyezni hiba, és ez egy olyan manipulált folyamat amit szerintem egyre többen vesznek észre.
Reméljük, hogy elegen vannak, akik észreveszik. Nekem még nem ez a tapasztalatom, ezért is feszegetem a kérdést.
És azt is reméljük, hogy nem későn.
Köszönöm a választ, jó érzés olvasni.
Szívem szerint legalább ketté bontottam volna ezt a gondolatsort, hogy mindazt le tudjam írni ami megfogalmazódott bennem ahogy olvastam. A létra. Úgy gondolom, hogy - mint a fizikai létrán is - nem tanácsos kihagyni fokokat. De a létra minősége sem mindegy. Számomra a létra a belső fejlődést képviseli, nem a külső "boldogulást" ami megengedi a fokok közötti ugrálást és a törtetést minél magasabbra.
Ez nagyon jó hasonlat.
Bizony, nehéz kérdéseket vet fel Márta, magam is talán csak a szabadság-kérdésre reflektálnék, ahol találva éreztem magam. Jó példa volt ehhez a paradicsom. Amit jó esetben saját magról vetünk, ebben az esetben még talán hosszabb is a nevelgetése fél évnél. Megalkuvós esetben kihagyjuk a magnevelést, ám a szárba szökkent palántával is munkát-törődést vállaltunk. És vidékiként nem csak zöldségek, hanem virágok, fák, állatok is tartoznak az életterünkhöz, melyek folyamatos jelenléte folyamatos tennivalókkal látnak el minket. Van ami túléli a "szabadságunkat", van amiről gondoskodnunk kell, ha úgy gondoljuk, az a szabadság, hogy két hétre hátrahagyjuk a munkahelyet és valami egészen mást, feltöltőbbet csináljunk. Ez a fajta szabadság-érzet azonban csalóka, két hét múlva újra kezdődik a robot. Ki tudja ennek tudatában tényleg szabadság-e a "szabadság"? Sokkal nehezebb felismerni a palántanevelésben rejlő szabadságot (nekem sem mindig sikerül, de szorgalmasan gyakorlok:))
Köszönöm a reflexiót.
Igen, valóban, a magról nevelt saját palánta hosszabb kötődést jelent, de nagyobb is a megélés. Én magam palántázok mindig.
Mi emberek, nem teremtünk, de bábáskodhatunk a teremtés mellett… boldogok, akik ezt megélhetik…
És igen, az évi két-három hét szabadság csak egy szabadulás.