"Ha beleharapok egy almába, megrágom, lenyelem... hol végződik az alma és hol kezdődöm én?"
Az életnek nem 'eleje' meg 'vége' van (ahogy a Nagyonfelvilágosult Nagyoncivilizált Ember gondolja), hanem minden egy körforgás része. Ahogy pulzál és lüktet az Élet, úgy vagyunk mi is ennek részesei. Részesei! ...és nem irányítói, ahogy annyian hiszik.
Néha (egyre gyakrabban) gondolom, hogy jó lenne egy komolyabb áramszünet már itt Magyarországon is... "edukációs céllal", ahogy azt mondani szokás. Bár ez pont olyan dolog, amit nem oktatni kell, hanem MEGÉLNI. Nyilván nem kívánom senkinek hogy fázzon vagy éhezzen vagy bármi komolyabb gondja legyen (feltételezve hogy a kórházak és az ellátó rendszerek el vannak látva generárorokkal ilyen esetekre) - pusztán annak a megélését kívánnám embertársainknak hogy mennyi függőséget építettünk bele az az életünkbe. Ami az irányítás ILLÚZÓJÁT adja. De valójában nem irányítunk mi semmit ... örüljünk, ha minket nem irányítanak :-) és örüljünk annak, hogy ennek a csodás körforgásnak a részesei lehetünk.
Ugyanezt gondolom. És én sem tudom, mi fog ébreszteni.
A város a legnehezebb terep. Látszólag védett: nincs halál, például. Persze hogy van, csak nem látszik. Szinte semmi sem látszik, minden el van fedve. A kontroll illúzió.
Az emberiség nagy része már városokban vagy városi életet él. Már majdnem a világ 3/4-e, az EU-ban már el is értük ezt a szintet. A város nem is igazán bízhat másban, mint a technológiában. Érthető, ha ezt teszi. "Visszafelé" addig nem indul el, míg nem lesz rákényszerítve. Nagyon nehéz kérdés, hogy rá lesz-e kényszerítve. A végsőkig fogja erőltetni a technológiát. Mert csapdába került. Javára válna, ha legalább bevallaná, hogy csapdában van, mert akkor át tehetné a fókuszt a valóban fontos technológiákra és nem a felesleges dolgokba öntené az erőforrásokat.
És az sem látható, hogy ha mégis jön a kényszer, akkor az mikor lesz.
Nem egyszerű kérdések. És nincsenek válaszok, senkinél sem.
Meg kell találni az emberhez méltó életet. Minden helyzetben és minden időkben.
Igen, sajnos a technológiába a végletekig fognak kapaszkodni. Először a techno-optimizmus miatt, az Innovátorok és a Haladárok :-) rohannak előre és hirdetik hogy mennyire jó és hatékony és a #FöldetIsMegmenti az éppen aktuális újítás. Viszont a többség sokszor már kényszerből megy utána... ők nem ujjonganak, nem kapnak rá támogatás, nem kérték, de mégis valahogy elfogadják és mennek vele, mert "ez van" és "ilyen világban élünk".
Ébredés akkor lesz, amikor az emberek rájönnek hogy ez a rengeteg technológia nem pusztán káros és drága és irtózatosan komplex, hanem még totális kontrollra is használható. De szerintem sokan még annak is tapsolni fognak, amikor majd app-on kell engedélyt kérni hogy elhagyhassuk a házunkat és digital ID-val léphetünk be egy boltba. Kaptunk ebből ízelítőt a lockdown-ok idején. Ha valami, akkor a covid időszak ráébreszhette volna az embereket a saját kiszolgáltatottságukra, de ez nem történt meg. Legalábbis nem tömegesen.
Ezzel együtt érzékelhető egyfajta ébredés. Lassú, cseppekben mérhető, de mégis, mintha történne valami...
"Ha beleharapok egy almába, megrágom, lenyelem... hol végződik az alma és hol kezdődöm én?"
Az életnek nem 'eleje' meg 'vége' van (ahogy a Nagyonfelvilágosult Nagyoncivilizált Ember gondolja), hanem minden egy körforgás része. Ahogy pulzál és lüktet az Élet, úgy vagyunk mi is ennek részesei. Részesei! ...és nem irányítói, ahogy annyian hiszik.
Néha (egyre gyakrabban) gondolom, hogy jó lenne egy komolyabb áramszünet már itt Magyarországon is... "edukációs céllal", ahogy azt mondani szokás. Bár ez pont olyan dolog, amit nem oktatni kell, hanem MEGÉLNI. Nyilván nem kívánom senkinek hogy fázzon vagy éhezzen vagy bármi komolyabb gondja legyen (feltételezve hogy a kórházak és az ellátó rendszerek el vannak látva generárorokkal ilyen esetekre) - pusztán annak a megélését kívánnám embertársainknak hogy mennyi függőséget építettünk bele az az életünkbe. Ami az irányítás ILLÚZÓJÁT adja. De valójában nem irányítunk mi semmit ... örüljünk, ha minket nem irányítanak :-) és örüljünk annak, hogy ennek a csodás körforgásnak a részesei lehetünk.
Ugyanezt gondolom. És én sem tudom, mi fog ébreszteni.
A város a legnehezebb terep. Látszólag védett: nincs halál, például. Persze hogy van, csak nem látszik. Szinte semmi sem látszik, minden el van fedve. A kontroll illúzió.
Az emberiség nagy része már városokban vagy városi életet él. Már majdnem a világ 3/4-e, az EU-ban már el is értük ezt a szintet. A város nem is igazán bízhat másban, mint a technológiában. Érthető, ha ezt teszi. "Visszafelé" addig nem indul el, míg nem lesz rákényszerítve. Nagyon nehéz kérdés, hogy rá lesz-e kényszerítve. A végsőkig fogja erőltetni a technológiát. Mert csapdába került. Javára válna, ha legalább bevallaná, hogy csapdában van, mert akkor át tehetné a fókuszt a valóban fontos technológiákra és nem a felesleges dolgokba öntené az erőforrásokat.
És az sem látható, hogy ha mégis jön a kényszer, akkor az mikor lesz.
Nem egyszerű kérdések. És nincsenek válaszok, senkinél sem.
Meg kell találni az emberhez méltó életet. Minden helyzetben és minden időkben.
Igen, sajnos a technológiába a végletekig fognak kapaszkodni. Először a techno-optimizmus miatt, az Innovátorok és a Haladárok :-) rohannak előre és hirdetik hogy mennyire jó és hatékony és a #FöldetIsMegmenti az éppen aktuális újítás. Viszont a többség sokszor már kényszerből megy utána... ők nem ujjonganak, nem kapnak rá támogatás, nem kérték, de mégis valahogy elfogadják és mennek vele, mert "ez van" és "ilyen világban élünk".
Ébredés akkor lesz, amikor az emberek rájönnek hogy ez a rengeteg technológia nem pusztán káros és drága és irtózatosan komplex, hanem még totális kontrollra is használható. De szerintem sokan még annak is tapsolni fognak, amikor majd app-on kell engedélyt kérni hogy elhagyhassuk a házunkat és digital ID-val léphetünk be egy boltba. Kaptunk ebből ízelítőt a lockdown-ok idején. Ha valami, akkor a covid időszak ráébreszhette volna az embereket a saját kiszolgáltatottságukra, de ez nem történt meg. Legalábbis nem tömegesen.
Ezzel együtt érzékelhető egyfajta ébredés. Lassú, cseppekben mérhető, de mégis, mintha történne valami...
Igen. Én is tapasztalom :-).