Csatlakozom az előttem szóló nőtársaimhoz, nekem is nagyon sok erőt adnak az írásaid Márti, én is az összehangolt cselekvésben,józanságban és példamutatásban hiszek és egyszercsak összeérnek azok a kis szigetek ahogy Csilla is írta🤗🥰 Ma délután pedig ott leszek az előadásodon Márti, amit nagyon várok ée előre is hálás vagyok érte🙏🤗
Köszi Márti az írást. Ezt is. Elolvasom mindkét könyvet. 25 éve ezt mondom és hiszem, hogy nincs végtelen lehetőség a növekedésre a saját magunk és a környezetünk kinyírása nélkül. Muszáj struktúrákat változtatni is, de hiszem hogy azt is lehet ha tömeges nyomás alatt vannak/lesznek efelé pl. a politikusok. Ehhez meg sokunk egyéni kezdeményezésére és cselekedeteire van szükség. Szóval ha minden jól megy össze lehet hozni, de sok idő az már nincs rá az látszik. Köszi a munkádat és azt is hogy beszélsz/írsz róla. Kellesz mint 1 falat kenyér, hidd el! Minden jót kívánok! Ui: pont a héten hívtalak benneteket, hogy mikor is lehet menni szüretelni, de mondta a kolléganőd, hogy erre most kevés az esély. Pedig nagyon készültem rá, mint minden évben.
Én köszönöm a visszajelzést. Bevallom, szükségem van rá. Kell az erő. De nem adom fel egykönnyen :-). És én is kívánok minden jót! Tartsuk egymásban a lelket :-).
Hűha! Nagyon jó, gondolatokra és tettekre sarkalló könyvajánló cikket olvashattam. Több pontjában is tudok kapcsolódni. Egyrészt én is Laura nővér párti vagyok a tekintetben, hogy a példamutatásban HISZEK, illetve csinálom. Véleményem, hogy a sok kis példából egyszer csak egy nagy erős valami fog alakulni. A sok-sok sziget és mozaik össze fog érni. Másrészt idén mi is tapasztaljuk a kedvezőtlen időjárás és körülmények negatív hatásait. Idén elmarad a cseresznye szüret, mert nem termettek a fák és a június elején úgy lógnak a levelek a fákon, ahogy elvileg nyárutón, kora ősszel szoktak. Ezt látni, megélni nagyon széles spektrumú gondolatokat kelt bennem, igazi érzelmi hullávasút. Például: az itt a világ vége, vágjuk ki a fákat, de mit ültessünk helyette...stb., stb. Abban bízom, hogy hasonló anomáliákat nagyszüleink, dédszüleink generációja is tapasztalt és valahogy túlélt. Azért nem fogok elcsüggedni és hagyni, hogy a negatívabb gondolatok győzzenek, mert a fiatalabb generáció igenis fogékony/ cselekvő arra, hogy odafigyeljen és jobban óvja az emberi és élőénytársakból álló környezetünk. Nagyon jó kérdést tettél fel, én is/mi is erre keressük a választ.
ui: tömör kommentet is nehéz írni, ez a téma tényleg őrületesen felkavarja az embert és gondolatait.
Csatlakozom az előttem szóló nőtársaimhoz, nekem is nagyon sok erőt adnak az írásaid Márti, én is az összehangolt cselekvésben,józanságban és példamutatásban hiszek és egyszercsak összeérnek azok a kis szigetek ahogy Csilla is írta🤗🥰 Ma délután pedig ott leszek az előadásodon Márti, amit nagyon várok ée előre is hálás vagyok érte🙏🤗
🙏 Remélem, hasznosnak találtad a Nyílt napon az előadást.
Köszi Márti az írást. Ezt is. Elolvasom mindkét könyvet. 25 éve ezt mondom és hiszem, hogy nincs végtelen lehetőség a növekedésre a saját magunk és a környezetünk kinyírása nélkül. Muszáj struktúrákat változtatni is, de hiszem hogy azt is lehet ha tömeges nyomás alatt vannak/lesznek efelé pl. a politikusok. Ehhez meg sokunk egyéni kezdeményezésére és cselekedeteire van szükség. Szóval ha minden jól megy össze lehet hozni, de sok idő az már nincs rá az látszik. Köszi a munkádat és azt is hogy beszélsz/írsz róla. Kellesz mint 1 falat kenyér, hidd el! Minden jót kívánok! Ui: pont a héten hívtalak benneteket, hogy mikor is lehet menni szüretelni, de mondta a kolléganőd, hogy erre most kevés az esély. Pedig nagyon készültem rá, mint minden évben.
Én köszönöm a visszajelzést. Bevallom, szükségem van rá. Kell az erő. De nem adom fel egykönnyen :-). És én is kívánok minden jót! Tartsuk egymásban a lelket :-).
Hűha! Nagyon jó, gondolatokra és tettekre sarkalló könyvajánló cikket olvashattam. Több pontjában is tudok kapcsolódni. Egyrészt én is Laura nővér párti vagyok a tekintetben, hogy a példamutatásban HISZEK, illetve csinálom. Véleményem, hogy a sok kis példából egyszer csak egy nagy erős valami fog alakulni. A sok-sok sziget és mozaik össze fog érni. Másrészt idén mi is tapasztaljuk a kedvezőtlen időjárás és körülmények negatív hatásait. Idén elmarad a cseresznye szüret, mert nem termettek a fák és a június elején úgy lógnak a levelek a fákon, ahogy elvileg nyárutón, kora ősszel szoktak. Ezt látni, megélni nagyon széles spektrumú gondolatokat kelt bennem, igazi érzelmi hullávasút. Például: az itt a világ vége, vágjuk ki a fákat, de mit ültessünk helyette...stb., stb. Abban bízom, hogy hasonló anomáliákat nagyszüleink, dédszüleink generációja is tapasztalt és valahogy túlélt. Azért nem fogok elcsüggedni és hagyni, hogy a negatívabb gondolatok győzzenek, mert a fiatalabb generáció igenis fogékony/ cselekvő arra, hogy odafigyeljen és jobban óvja az emberi és élőénytársakból álló környezetünk. Nagyon jó kérdést tettél fel, én is/mi is erre keressük a választ.
ui: tömör kommentet is nehéz írni, ez a téma tényleg őrületesen felkavarja az embert és gondolatait.
ui2: elolvasom a könyvet az biztos.
Kedves Dóra,
nekem meg hihetetlen erőt ad, ha ilyen hozzáállásról olvasok.
Pont ezt, ezeket keresem. Én úgy neveztem el, hogy a "láthatatlan, csendes jót" keresem. Van ilyen, tudom.
Bárcsak sokan lennétek ilyen fiatalok! Vagy ha vagytok, akkor jelezzétek, hogy vagytok! Bátorítsuk egymást, rengeteget jelent ez mindannyiunk számára!
És én sem adom fel. Persze hogy nem. Már vannak ötleteim, nem állok le egy percre sem. Tervezem az áthidaló és/vagy pótló megoldásokat.
A természettel való együttműködéshez idő kell; nem egy ember-projekt, amit a projektindító megbeszélésen beindítunk...
De ha az eszünket és erőnket jól használjuk, akkor sok mindent meg tudunk valósítani, a Természet és a feljebbvaló Transzcendens segítségével.