Szia Márti :) Nagyon köszi ezt a fajta eszmefuttatásod, együtt gondolkodásod, megosztásod ebben a témában is...na meg ahogy felhívod a figyelmet az analógiákra és tendenciákra....teljesen igazad van abban, amit az egyik mostani kommentedbe írtál válaszul, hogy más idők jönnek mint eddig, ami emberiség szinten "kényszerít" egyfajta más, eddigiektől eltérő gondolkodásra, alkalmazkodásra, hozzáállásra...abban bízom és azt erősítem, hogy leszünk elegen, akik kissebb nagyobb közösségekbe szerveződve megtaláljuk a módját a szeretetteli, támogató, egymással és a természettel történő együttműködésre....én is azt látom, hogy ez egy komolyabb tudatosságot igényel egyéni és közösségi szinten is egyaránt.... Most azt látom, hogy a hasonló gondolkodású és értékrenddel bíró emberek egymásra találása zajlik és fontos, hogy egyrészt tudjunk egymásról, másrészt mindenki beleadja azt a tudást, bölcsességet, készségeket, aminek a birtokában van...így tud ez az egész tovább növekedni.....és valóban én sem akarok senkit ijesztgetni, de a tendenciákat látva, akik nem képesek a rugalmas alkalmazkodásra, illetve arra, hogy a multinacionális cégek irányából átfordítsák a tekintetüket a kistermelők és helyi termelők irányába, azok mennek a levesbe.....
“Egyetlenegy specializált tevékenységre fókuszálunk - a fizetett munkánkra-, és az ott keresett pénzből minden mást megveszünk: oktatást, kultúrát, élelmezést, gyógyítást, … mindent.
Mindent valaki mástól.”. Ezt írod… de nem látom hogyan lehetne ezt feloldani.. Ha 6-7 alapvető különböző dologra (enzimre ecc..) van szüksége a testünknek valamint még vannak a szellemi igényeink is.. Nem látom miket tudnánk mást tenni.
Azért ez nem volt mindig így. Én magam mindig főztem, mindig, felsővezetőként is. Fiatalabb koromban, két gyerek és az Internet építése mellett még kötöttem, varrtam is. Mindent, a családomnak.
Túl sok idő megy felesleges dolgokra. Felesleges információk tömege ömlik ránk, amelyek csak zavart, fáradt állapotba visznek minket.
Az én írásaim olvasása helyett inkább főzz :-). És ezt komolyan mondom! :-)
Igen, valóban nemcsak az van. Ki mit tud visszaszervezni, mi áll közel hozzá.
Amúgy szerintem, akár nem túl soká egy másféle életet fogunk élni. Nem szeretnék ijesztgetni, távol álljon tőlem! De ahogyan alakulnak a történések a világban, nagyon is elképzelhető, hogy ha önmagunktól nem is, de rá leszünk kényszerítve a "visszaszervezésre".
És semmiképpen sem szeretnék kioktatni senkit sem.
Kedves Márti, lehetünk jópáran, akik veled együtt gondolkodunk ezeken a témákon, csak épp nem öntjük formába (írásba) a töprengéseinket, felismeréseinket. És épp ezért nagy öröm, ha hasonlóan gondolkodókra bukkanunk a neten való olvasgatás közben. Szerencsére (?) az AI segítségünkre lehet, mert követi az érdeklődési körünket.:)))
Itt a kánikula, itt az esőmentesség. Látom, te is üzemeltetsz szállást, ezért a most engem foglalkoztató kérdéssel szeretnélek "zaklatni"
A covid óta, de jellemzően a pár éve tartó hőhullámos nyarak óta - és persze nem megfeledkezve arról, hogy az ebben az időszakban megnőtt uniós források segítségével megvalósult sok-sok szálláshely megjelenése óta - jócskán visszaesett nálunk (vidék, falusi szálláshely) a vendégforgalom.
Teljesen érthető, hogy ilyen nyarakon aki még teheti, vizes helyeken keresi a nyaralást. Ez bármi lehet: idegenben a tengerpart, itthon a felüdülést nyújtó tavak, folyópartok, vagy épp a vizes szolgáltatással (medence, jakuzzi, dézsa) rendelkező magánszálláshelyek. Azok, akik valamilyen oknál fogva be tudják vállalni - és anyagilag is megéri nekik - a kristálytiszta, az eü. hatóságoknak is megfelelő vízminőséget egész nyáron át.
De most nem is a pancsikálás lenne a kérdésem, hanem a hűsítő kert, ahová nem is olyan rég még az is eljött, aki nem strandolni akart a szabadsága alatt, hanem csak pihenni, körbejárni a környéket.
Az udvarom sivatag. Kisült a fű, sárga, ropogós minden. Vagy majdnem minden. Úgy gondolom, se mezítláb sétálni benne, se egy pokrócot leterítve délutáni szunyókálásra nem alkalmas. Vagy csak kevéssé.
Mit tehet egy szállásadó sivatagosodás idején, vendégcsalogatónak? Ugye nem gondoljuk, hogy vegyek egy tevét és sétakörutakat tervezzek a bakonyi dombokon?
Nyírjam azt a pár növényt, ami csak azért is kimagaslik a sivatagból?
A hordókban még van valamennyi esővíz (posvány), de ha az is elfogy és nem lesz utánpótlás?
Szia Márti :) Nagyon köszi ezt a fajta eszmefuttatásod, együtt gondolkodásod, megosztásod ebben a témában is...na meg ahogy felhívod a figyelmet az analógiákra és tendenciákra....teljesen igazad van abban, amit az egyik mostani kommentedbe írtál válaszul, hogy más idők jönnek mint eddig, ami emberiség szinten "kényszerít" egyfajta más, eddigiektől eltérő gondolkodásra, alkalmazkodásra, hozzáállásra...abban bízom és azt erősítem, hogy leszünk elegen, akik kissebb nagyobb közösségekbe szerveződve megtaláljuk a módját a szeretetteli, támogató, egymással és a természettel történő együttműködésre....én is azt látom, hogy ez egy komolyabb tudatosságot igényel egyéni és közösségi szinten is egyaránt.... Most azt látom, hogy a hasonló gondolkodású és értékrenddel bíró emberek egymásra találása zajlik és fontos, hogy egyrészt tudjunk egymásról, másrészt mindenki beleadja azt a tudást, bölcsességet, készségeket, aminek a birtokában van...így tud ez az egész tovább növekedni.....és valóban én sem akarok senkit ijesztgetni, de a tendenciákat látva, akik nem képesek a rugalmas alkalmazkodásra, illetve arra, hogy a multinacionális cégek irányából átfordítsák a tekintetüket a kistermelők és helyi termelők irányába, azok mennek a levesbe.....
“Egyetlenegy specializált tevékenységre fókuszálunk - a fizetett munkánkra-, és az ott keresett pénzből minden mást megveszünk: oktatást, kultúrát, élelmezést, gyógyítást, … mindent.
Mindent valaki mástól.”. Ezt írod… de nem látom hogyan lehetne ezt feloldani.. Ha 6-7 alapvető különböző dologra (enzimre ecc..) van szüksége a testünknek valamint még vannak a szellemi igényeink is.. Nem látom miket tudnánk mást tenni.
Azért ez nem volt mindig így. Én magam mindig főztem, mindig, felsővezetőként is. Fiatalabb koromban, két gyerek és az Internet építése mellett még kötöttem, varrtam is. Mindent, a családomnak.
Túl sok idő megy felesleges dolgokra. Felesleges információk tömege ömlik ránk, amelyek csak zavart, fáradt állapotba visznek minket.
Az én írásaim olvasása helyett inkább főzz :-). És ezt komolyan mondom! :-)
szoktam.. majd naponta… felsőközép vezetőként is… férfiként is.. de a kérdésben nem csak élelmiszer van, hisz a leírásodban sem..
Igen, valóban nemcsak az van. Ki mit tud visszaszervezni, mi áll közel hozzá.
Amúgy szerintem, akár nem túl soká egy másféle életet fogunk élni. Nem szeretnék ijesztgetni, távol álljon tőlem! De ahogyan alakulnak a történések a világban, nagyon is elképzelhető, hogy ha önmagunktól nem is, de rá leszünk kényszerítve a "visszaszervezésre".
És semmiképpen sem szeretnék kioktatni senkit sem.
Kedves Márti, lehetünk jópáran, akik veled együtt gondolkodunk ezeken a témákon, csak épp nem öntjük formába (írásba) a töprengéseinket, felismeréseinket. És épp ezért nagy öröm, ha hasonlóan gondolkodókra bukkanunk a neten való olvasgatás közben. Szerencsére (?) az AI segítségünkre lehet, mert követi az érdeklődési körünket.:)))
Itt a kánikula, itt az esőmentesség. Látom, te is üzemeltetsz szállást, ezért a most engem foglalkoztató kérdéssel szeretnélek "zaklatni"
A covid óta, de jellemzően a pár éve tartó hőhullámos nyarak óta - és persze nem megfeledkezve arról, hogy az ebben az időszakban megnőtt uniós források segítségével megvalósult sok-sok szálláshely megjelenése óta - jócskán visszaesett nálunk (vidék, falusi szálláshely) a vendégforgalom.
Teljesen érthető, hogy ilyen nyarakon aki még teheti, vizes helyeken keresi a nyaralást. Ez bármi lehet: idegenben a tengerpart, itthon a felüdülést nyújtó tavak, folyópartok, vagy épp a vizes szolgáltatással (medence, jakuzzi, dézsa) rendelkező magánszálláshelyek. Azok, akik valamilyen oknál fogva be tudják vállalni - és anyagilag is megéri nekik - a kristálytiszta, az eü. hatóságoknak is megfelelő vízminőséget egész nyáron át.
De most nem is a pancsikálás lenne a kérdésem, hanem a hűsítő kert, ahová nem is olyan rég még az is eljött, aki nem strandolni akart a szabadsága alatt, hanem csak pihenni, körbejárni a környéket.
Az udvarom sivatag. Kisült a fű, sárga, ropogós minden. Vagy majdnem minden. Úgy gondolom, se mezítláb sétálni benne, se egy pokrócot leterítve délutáni szunyókálásra nem alkalmas. Vagy csak kevéssé.
Mit tehet egy szállásadó sivatagosodás idején, vendégcsalogatónak? Ugye nem gondoljuk, hogy vegyek egy tevét és sétakörutakat tervezzek a bakonyi dombokon?
Nyírjam azt a pár növényt, ami csak azért is kimagaslik a sivatagból?
A hordókban még van valamennyi esővíz (posvány), de ha az is elfogy és nem lesz utánpótlás?
Hozzám sem jönnek. Nem is reklámozom, mondjuk. A negyede sincs az előző éveknek. Hozzám 100%-ban külföldiek jöttek.
De ott is változik a helyzet, és meg kell fontolni minden kiadást.
Vége egy korszaknak. Nagyon rosszul érint a kieső bevétel, mert azt teljes egészében a kertre költöttem.
Nehéz idők jönnek. Minden szempontból. Alkalmazkodni kell, nincs mese.