"Túl sok van ma mindenből, mindenütt. Színes, szagos, zajos és okos minden körülöttünk.
Nincs fájdalmas várakozás. Nincs epekedés."
Szinte mindenhonnan ez köszön vissza mostanság. Főleg a gyerekek világából, de nyilván a felnőtteknek is 'mindene megvan' (minden, ami tárgy, anyag, pénzzel megvásárolható).
Amire nem vágyik az ember, annak nincs is értéke... és manapság egyre nehezebb vágyakat defininálni, hisz minden 'csak úgy' ott van, beletolva az arcukba.
Igen, fontos, ahogy írod: "ami tárgy, anyag, pénzzel megvásárolható".
Paradox állapotban vagyunk. Egyik oldalon túl sok van mindenből, a másik oldalon pedig rengeteg hiányunk van. Például a tiszta, valós információ. Tiszta, tápanyagdús élelem. Valós, szoros emberi kapcsolatok. Elköteleződés. Felelőségvállalás. Lassú, mélyreható megélések...
Szóval az "eredmény" nagyon nem egyértelmű, sajnos.
Erről az amerikai társadalom (szó szerinti) látképe jut eszembe - amitől persze a magyar sincs túl messze már: az ún. 'supersize emberek' látványa teljesen normalizálódott, kórosan és súlyosan elhízott tömegek, tonnányi 'élelmiszer' elfogyasztása után és mégis szinte mindegyikük alultáplált / tápanyaghiányos.
"Túl sok van ma mindenből, mindenütt. Színes, szagos, zajos és okos minden körülöttünk.
Nincs fájdalmas várakozás. Nincs epekedés."
Szinte mindenhonnan ez köszön vissza mostanság. Főleg a gyerekek világából, de nyilván a felnőtteknek is 'mindene megvan' (minden, ami tárgy, anyag, pénzzel megvásárolható).
Amire nem vágyik az ember, annak nincs is értéke... és manapság egyre nehezebb vágyakat defininálni, hisz minden 'csak úgy' ott van, beletolva az arcukba.
Igen, fontos, ahogy írod: "ami tárgy, anyag, pénzzel megvásárolható".
Paradox állapotban vagyunk. Egyik oldalon túl sok van mindenből, a másik oldalon pedig rengeteg hiányunk van. Például a tiszta, valós információ. Tiszta, tápanyagdús élelem. Valós, szoros emberi kapcsolatok. Elköteleződés. Felelőségvállalás. Lassú, mélyreható megélések...
Szóval az "eredmény" nagyon nem egyértelmű, sajnos.
Erről az amerikai társadalom (szó szerinti) látképe jut eszembe - amitől persze a magyar sincs túl messze már: az ún. 'supersize emberek' látványa teljesen normalizálódott, kórosan és súlyosan elhízott tömegek, tonnányi 'élelmiszer' elfogyasztása után és mégis szinte mindegyikük alultáplált / tápanyaghiányos.
Igen, ez nagyon jól kifejezi a jelenlegi helyzetet.