Integrált gondolkodás és együttműködés
Helyzetjelentés 2/3
Ennek a kibővített írásomnak az eredetijét 2025.7.4-én írtam.
Az időjárás előrejelzések azokban a napokban végre mutattak esélyt a csapadékra. Az utóbbi években már sokszor reménykedtünk esőben, ami aztán “valami oknál fogva” elkerült minket. (Az elmaradás okai eléggé egyértelműek, ezt próbálom átadni jó ideje. A Helyzetjelentés 3/3 a természet pusztításának egy további lehetséges következményét magyarázza majd el, ami azóta sajnálatos módon be is következett).
Aznap összeültünk a kis csapatommal, abc sorrendben: Harmos Gábor, Makaria Milán, Ónodi Enikő és Zsiros Zsolt. Sokféle tudás verbuválódott össze itt végre, 10 év keresés után. A csapatban van erdőmérnök/permakulturás tervező, kertészmérnök/növényorvos, gépészmérnök, pályaelhagyó közgazdász :-). A munka itt KÉTKEZI, de csakis FEJJEL és SZÍVVEL együtt lehet végezni.
A beszélgetésünk témája az volt, hogy hogyan tovább, Patikakert? Ha most nincs gyümölcs, és már nem lesz víz. Eddig is sokat kellett dolgozni, de az új, nagy valószínűséggel egyre kaotikusabb éghajlat egy teljesen más világot teremt.
Íme az aznapi, némileg kibővített szövegem:
……………………………………………………………………………….
Talán a jövő héten jön a megmentő csapadék.
A HALADÉK.
Én reménykedem.
Mindig reménykedem, még akkor is, amikor “piszkálódva, csípős stílusban” próbálom felhívni a figyelmet arra, hogy baj van.
Méghozzá nagy baj, olyan, amit kizárólagosan ÖSSZTÁRSADALMI alapon lehet megoldani.
Ez transzdiszciplináris megközelítést, valódi transzdiszciplináris GONDOLKODÁST ÉS CSELEKVÉST igényel.
Egyedül senki nem képes megoldani.
Kell hozzá a vízügyes, a talajtani szakértő, az erdők tudója, a meteorológus, az ökológus, a geográfus, a mezőgazda (kis- és nagy), a közgazdász, az élelmezés szakértője. Még kihagytam párat, vannak még ötleteim, de kezdjük el ennyivel :-).
Mindenből az ALTERNATÍV. Vagy legalább IS-IS alapon.
A fősodor nem lesz elég, szükség van a “másképp gondolkodó”-ra.
Nem lesz már elég a tisztán elméleti síkokon mozgó szakember sem, mert a tervezőasztal gyakran más eredményt ad, mint a VALÓSÁG.
És kell az INTEGRÁTOR típusú gondolkodó is.
Aki az ÖSSZEFÜGGÉSEKet keresi, kutatja.
Utóbbi embertípus a kihalás szélére jutott. Nem csoda, hiszen túl összetett lett az ember alkotta világ, nehéz átlátni (lásd Mese az Emberről c. írásom). A Természet pedig önmagában bonyolult REND és RENDSZER, még pontosabban fogalmazva egymásba ágyazódott rendszerek töménytelen sokasága.
Fárasztó dolog összetett rendszerekben gondolkodni. Nehéz megtalálni a lényeges összefüggéseket. Pedig, -ha meg akarunk maradni-, ebben kell jócskán fejlődnünk.
Nem baj, ha a fent felsorolt szakemberek az elején még egymás nyelvezetét sem értenék. A mai, specializált, egyfókuszú világban mindenki csak a saját nyelvét beszéli, annak ellenére, hogy van már elfogadott “közös” világnyelvünk.
De KÖZÖS TARTALOM még nincsen.
Amióta mindenkinek lehet saját igazsága, azóta azt védi foggal-körömmel.
Ebben a témakörben viszont én optimista vagyok. Ahogy haladunk előre az időben, egyre nő rajtunk a nyomás, hogy megfogalmazzuk az emberi élet alapvetéseit. A gondolkodó, érző emberek nem tehetnek mást: le kell tudni faragniuk az érdektelen rétegeket a lényegről.
Én úgy gondolom, hogy egy idő után elkezdenék érteni egymást a résztvevők. Sőt, megérteni. Sőt, eredményre is jutnának. Én nem is adnék nekik más esélyt :-).
Öt éve, még a Humánökológia tanfolyamon, ezt úgy fogalmaztam meg, hogy szívem szerint bezárnám ezt a válogatott társaságot egy föld alatti bunkerbe, és addig nem engedném ki őket, amíg meg nem egyeznek az emberi civilizáció -élhető és megvalósítható- jövőképében :-). Elég radikális módszer, beismerem, de én nem nagyon látok más esélyt…
És végül, de nem utolsósorban: kell hozzá MINDENKI.
Szó szerint mindenki.
Hogy értse és megértse, hogy mi miért történik.
Ugyanis nem lesz elég megtervezni, de meg is kell csinálni.
Olyan változásokra van szükség, amiket elsőre nehéz lesz elfogadni.
Szóval, mi lenne, ha a haladékot, amit reményeim szerint megkapunk, arra fordítanánk, hogy bűnbakok keresése nélkül:
1. BEISMERJÜK, hogy eddig nem csináltuk jól.
2. KITALÁLJUK, hogy hogyan másképp. (Nem lehetetlen!)
3. MEGTESSZÜK, amit kell. (Mindenki beszáll, mindenki a maga szintjén.)
4. ELHISSZÜK, hogy sikerülhet. (E nélkül nem szokott jól végződni semmi, úgy általában senkinek.)
Mondhatja rám bárki, hogy naiv vagyok. Mert ma fényévekre vagyunk mindenfajta vállalástól, együttműködéstől és elköteleződéstől. Lehet. Vállalom.
Én bele fogok állni. Ha senki más nem, akkor is. A nagyon korlátos lehetőségeimnek megfelelően.
Persze nem egyedül, mert egyedül senki sem ér semmit. Hanem a csapatommal együtt. Megbeszéltük.
Jó volt -sokadszorra, de most különösen- látni, hallani a REÁLISAN, de FELELŐSEN, azaz emberhez méltóan gondolkodó fiatalokat.
Rövid-, közép- és hosszútávú terveket készítünk. Már benne vagyunk, csináljuk. (Eddig is csináltuk, csak most még rugalmasabbak leszünk).
Meghallgatjuk, mit mondanak az ÉLŐLÉNYTÁRSAINK.
EZ A LEGFONTOSABB.
(Eddig is volt fülünk rá, csak most még jobban kihegyezzük.)
Mert nincs más esélyünk, minthogy a Természettel párbeszédet folytatni és együtt menni tovább. Csak a Természet, a Feljebbvaló tudja kisimítani az általunk okozott káoszt, egyedül neki van ereje rendet teremteni.
Mi lenne, ha kihasználnánk a haladékot?
Úgy együtt, MINDANNYIAN?
Annak érdekében, hogy legyen olyan zsibongó, élettel teli, életvédő, - az EMBER ÉLETÉT VÉDŐ - társaság körülöttünk, mint a csatolt videóban. Ahol az élőlénytársaink teszik a dolgukat, minden egyes nap, kitartóan. Magukért és másokért.
Szeretettel, Márti.
Ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzéseimről, iratkozz fel az ingyenes Blog értesítőre!
Ha szeretnéd támogatni a munkámat, kattints az alábbi gombra.