Kedves Márti:) Nagyon hálás vagyok ezért a gondolat- és képzelet-ébresztő pár sorért...és igen elképzeltem a fent vázoltakat és IstenAnyának hála nem a kétségbeesés vett erőt rajtam....és fogom folytatni a játékot :)..mindig olyankor olvasom a hírleveleidet, amikor van rá időm kényelmesen és nem kell rohannom és ezúttal is hálás vagyok érte, hogy kivártam....mindenesetre nagyon köszönöm még1x, hogy vagy, hogy átadod a tudást, tapasztalást, bölcsességet, amit magadba szívtál az évtizedek alatt....egészséget, kitartást és türelmet kívánok Neked, hogy továbbra is tudd folytatni mindezt és én magam is azon vagyok, hogy önazonos módon, egyfajta példamutatással járjam életem útját, tudatosságban és örömben és másokat is erre inspirálva :)
Úgy érzem az elmúlt hónapok, lehet, hogy évek, egyik leghosszabb írásába kezdek!
Érdemes megemlítenem, hogy a kontextus nagyban befolyásolja a véleményemet és eredményét az írásomnak, ezért belehelyezem magam, hogy érthető legyek.
Én egy 75 éves, házas ember vagyok, aki sajnos mozgáskorlátozott, de nem ágyhoz kötött életet él. Tudok autót vezetni, nem szorulok komolyabb segítségre a miden napokban. A feleségem is sajnos autoimmun betegségben szenved, de szerencsére még nálam is többet tud ténykedni! Tehát én vagyok a taxis, ő pedig az anyagbeszerző!:)
Az internet világa számunkra egy szükséges rossz, mert az online világ a mi segítésünket szolgálhatná, de ez eddig több kellemetlenséget okozott, mint amennyit segített! Ezért igazából lehet, hogy fellélegeznénk, ha nem kényszerülnénk a használatára.
Nem vagyunk ellene, mert a gyerekünk miatt már nagyon az elején megismerkedtünk a számítógépes világgal, mikor még a ZX Sinclair 81 Spectrum volt a menő, neki már beszereztük, így mi is részesévé váltunk a technikának!
Aztán jött a PC világa, amivel már a feleségem hivatalosan dolgozott irodai körülmények közt, így lassan beszivárgott az éltünkbe, itthon is.
Mára viszont ott tartunk, hogy a kezdeti buzgalom alább hagyott, bár játszadozni, olvasni, kapcsolatot tartani persze napirenden van, de nem elképzelhetetlen, hogy ne tudnánk létezni nélküle.
Persze nyugdíjasok vagyunk, de szerencsére van még egy telkünk, ahova tavasztól őszig ki tudunk menekülni, ami azért is fontos, mert a fizikai állapotunk nagyban függ a mozgástól, de egy lakáson belül soha nem fogunk olyan tornát produkálni, mint a kerti feladatok közben. Mindent azért ott sem tudunk teljesen egyedül csinálni, de még magunkat is meglepjük, mire vagyunk képesek!
Nos itt alakul a gondolkodásbeli különbség a fiatalokhoz képest. Valaki már írta a kommentelők között, hogy fiatalon vidéken kezdte, aztán került városi környezetbe, de nem zárkózna el, ha vissza kellene menni a gyökerekhez. Ez a furcsa szendvics, amiben mi is élünk. Szinte úgy érezzük ennyi év távlatából is, hogy valóban nem esne nehezünkre a vidéki élet, amit igenis meg lehetne szokni az internet nélkül.
Mint már az elején említettem, éltünk internet nélküli világban is, aztán beleszoktunk együtt élni vele, de a hivatalos dolgaink zömét, zökkenőmentesen, a mai napig is személyesen tudjuk elintézni! Nem vagyok büszke rá, de okos telefonom azóta van, mióta az Ügyfélkapu+ használatához autentikátort kell használni! Nyilván felkerültek olyan alkalmazások, amiket úgy érzett az ember, hogy szükség lehet rá, de ezek jó részét soha nem használtam és a legfontosabb funkció a telefonálás maradt, amit a kábel szolgáltatónk jóvoltából, még mindig vezetékes kapcsolatként is használhatnánk!
Sajnos a fiatalság, ebben a mi 51 éves fiunk is beletartozik, erős kényszer hatására is nehezen tudná kertészkedésből, kisállat tartásból fenntartani magát, amihez nem kellene a világhálót igénybe venni! Mindenesetre még általunk, lehet hogy valamit elsajátítana ezekből. Igaz az üzletek állítólag működnének, de ennek is nagy eséllyel korlátai lennének.
Nos ezek az aspektusok jutottak így hirtelen eszembe, de biztos vannak dolgok, amiket nem vettem figyelembe, de gondoltam "kertésszel" nyugodtan beszélhetek ilyen megvilágításban!
Sokféle reakció jött vissza erre az írásomra, némileg meg is lepődtem. Több közülük csupán személyesen, pedig nagyon örültem volna, ha mások is elolvassák az általuk írottakat. Mint ahogyan Ön is ide írt, amit külön köszönök és hálás vagyok érte!
Számomra érdekes és tanulságos, hogy kézzelfogható a hozzáállásbeli különbség azok között, akik egyfajta privilegelizált világban élnek, modern technológiákkal foglalkoznak, azzal keresik a pénzt (nem keveset), és azok között, akik egyrészt sok mindent megéltek az életükben, másrészt az írásaikból úgy sejlik, hogy mindig is sokoldalúak voltak. Sőt, ma sem veszítették el ezt a "több lábon állás" képességét, de az igényt sem az ilyenfajta élet megéléséhez.
A rugalmasság, aminek a pallérozása/gyakorlása a célja és tárgya is ennek az írásomnak, sokkal inkább jelen van az utóbbi típusú emberekben.
Nem függ az évek számától, sőt!
Pedig gondolhatnánk, hogy az ember idővel elveszíti a rugalmasságát.
De nem!
A nekem küldött válaszokból sokkal inkább az rajzolódott ki, hogy a fiatalabb nemzedékek azok, amik nem tudják elképzelni az életet másképp! (Az internet itt csak egy "ürügy" volt, egy lehetőség a sokféle esetleges változás között, írhattam volna mást is, de ezt választottam. Ezt majd meg is írom egy további írásban).
És nem is az a nagyobbik baj, hogy nem TUDJÁK elképzelni az életüket másképpen, de NEM IS AKARJÁK! Még csak elképzelni sem akarják! Nem szeretnének még csak belegondolni se abba, hogy mi az igazán fontos az emberi életeben és mi nem. "Minden fontos". Valóban minden fontos?
Engem ez gondolkoztat el nagyon.
Én a természetben a dinamikus alkalmazkodó képességet látom, nap, mint nap, évről évre.
Kicsiben és nagyban is.
És én most azt látom, hogy ez a emberi képességünk elveszni látszik. (Ez is.)
Nem szeretnék általánosítani, hiszen nekem csak kis mintám van, bár igyekszem nagyobbra nyitni az ablakomat és az ajtómat is.
Én nem tudom, mit hoz a jövő.
De a rugalmasság, az alkalmazkodóképesség, -az ellenálló képességgel-, és a mindezekből fakadó életerővel együtt, most még fontosabb tűnik, mint az elmúlt 30-50 évben bármikor. Ezt sejtem, ezt látom.
Nagyon jó gondolatkísérlet, főleg a munka része, amit sokan 100% internet alapon csinálunk, cloud rendszerben, cloud-ban tárolt dokumentumokkal, eleve online beregisztrálással. Engem amúgy konkrétan felemel és kiemel maga a gondolat is, hogy ez egyszer (végre) megváltozhat :-) amikor már nem KELL belogolni, online lenni, egész nap pixelekkel 'beszélgetni' egy monitoron, kollégákkal, akiket csak nyaktól felfelé ismerek pixelek szintjén. Eltűnne a kényszer, a nyomás, és megnyílna egy régi/új világ.
Gyerekkorom nagy részét egy tanyán töltöttem vályogházban, gémeskútról húzott vízzel, esténként petróleumlámpánál kártyázva. Ha ide vissza kellene (vagy lehetne?) mennni, nem bánnám.
Nagy kérdés hogy a központi rendszereink tudnának-e még offline üzemelni. Áram, víz, kórházak, közlekedés (a nagyvárosok közlekedési lámpa hálózatát sok helyen már AI irányítja...metró, villamosok, mindent software irányít már), de ki tudja, lehet, hogy meglepően gyorsan felállna egy offline üzem, mert most MÉG talán van elég ember, aki ért is valamihez, a billentyűk nyomkodásán túl is ;-)
Érdekes gondolatok. Én éltem, dolgoztam net nélküli világban, el tudom képzelni az életet nélküle. DE! Annyi sok dolgot "őrzök" a világhálón, hogy komoly veszteségek érnének, ha összeomlana a rendszer. Fogom ízlelgetni tovább a témát. Köszi Márti!
Jó ideje gyűjtögetek pdf doksikat, jó cikkeket, stb. egy külön mappában, aminek az a neve hogy "NYOMTATÁS" ;-) A hosszú téli estéken rendszerezni fogom és elkezdem kinyomtatni azokat, amiket a legfontosabbnak tartok. Nem is csak azért, mert 'egyszer majd nem lesz internet', hanem azért is, mert egyszer lehet hogy már nem fog megnyílni a file... mert nem lesz meg a legújabb software hozzá, vagy mert nem fizettünk érte, vagy mert csak majd valami ID-val lesz megnyitható... hosszan sorolható. Minden amit a gépen vagy a cloudban tárolunk, azt úgy kell kezelni, hogy ideiglenesen férünk hozzá. Még a saját gép is ilyen szerintem. (lásd pl régi .avi videok, már alig van program, ami megnyitná és így lesz ez a word, pdf, ppt, stb. dolgainkkal is, de még az emailekkel is)
Ugyanez a fotókkal... már nincsenek fotóalbumaink, pedig milliószámra készítünk fényképeket, mert "semmibe se kerül".
És milyen nagy önbecsapás! A múltkor kerestem régi fényképeket. Még a lányaim fiatalkoráig vannak albumok. Aztán jött az okostelefon.
Én is készítek egy NYOMTATÁS mappát. HASZNOS DOLGOK mappa már van, majd abból kiválogatom a valóban fontosakat. Mert hogy nem minden az, ebben biztos vagyok.
Már maga a válogatás is az általam leírt "Képzeld el, hogy..." gyakorlatok egyike lehet.
Nálunk évek óta nagy hagyománya van annak, hogy A3-as falinaptárat készítünk (szigorúan kinyomtatva) ami minden hónapban az előző év azonos hónapjának a legjobb fotóit tartalmazza. Mindig izgalmas a hónapforduló :-) megnézni hogy tavaly ilyenkor miket csináltunk, hol voltunk, mekkora volt a fa, milyen sovány/kövér volt a macska és miket szedtünk, főztünk, gyűjtögettünk <3
Az ízlelgetés a lényeg, jól látod. Nem akartam végigvezetni, irányítani a gondolatokat. Annak nincs semmi értelme, hogy kioktatással, konyhai szintű receptekkel "segítsünk". Mert az nem segítség. És az is igaz, amit írsz, nem könnyű megválni a jótól, de érdemes megtalálni egy másik jót. Köszönöm a válaszodat.
Kedves Márti:) Nagyon hálás vagyok ezért a gondolat- és képzelet-ébresztő pár sorért...és igen elképzeltem a fent vázoltakat és IstenAnyának hála nem a kétségbeesés vett erőt rajtam....és fogom folytatni a játékot :)..mindig olyankor olvasom a hírleveleidet, amikor van rá időm kényelmesen és nem kell rohannom és ezúttal is hálás vagyok érte, hogy kivártam....mindenesetre nagyon köszönöm még1x, hogy vagy, hogy átadod a tudást, tapasztalást, bölcsességet, amit magadba szívtál az évtizedek alatt....egészséget, kitartást és türelmet kívánok Neked, hogy továbbra is tudd folytatni mindezt és én magam is azon vagyok, hogy önazonos módon, egyfajta példamutatással járjam életem útját, tudatosságban és örömben és másokat is erre inspirálva :)
Kedves Márti!
Úgy érzem az elmúlt hónapok, lehet, hogy évek, egyik leghosszabb írásába kezdek!
Érdemes megemlítenem, hogy a kontextus nagyban befolyásolja a véleményemet és eredményét az írásomnak, ezért belehelyezem magam, hogy érthető legyek.
Én egy 75 éves, házas ember vagyok, aki sajnos mozgáskorlátozott, de nem ágyhoz kötött életet él. Tudok autót vezetni, nem szorulok komolyabb segítségre a miden napokban. A feleségem is sajnos autoimmun betegségben szenved, de szerencsére még nálam is többet tud ténykedni! Tehát én vagyok a taxis, ő pedig az anyagbeszerző!:)
Az internet világa számunkra egy szükséges rossz, mert az online világ a mi segítésünket szolgálhatná, de ez eddig több kellemetlenséget okozott, mint amennyit segített! Ezért igazából lehet, hogy fellélegeznénk, ha nem kényszerülnénk a használatára.
Nem vagyunk ellene, mert a gyerekünk miatt már nagyon az elején megismerkedtünk a számítógépes világgal, mikor még a ZX Sinclair 81 Spectrum volt a menő, neki már beszereztük, így mi is részesévé váltunk a technikának!
Aztán jött a PC világa, amivel már a feleségem hivatalosan dolgozott irodai körülmények közt, így lassan beszivárgott az éltünkbe, itthon is.
Mára viszont ott tartunk, hogy a kezdeti buzgalom alább hagyott, bár játszadozni, olvasni, kapcsolatot tartani persze napirenden van, de nem elképzelhetetlen, hogy ne tudnánk létezni nélküle.
Persze nyugdíjasok vagyunk, de szerencsére van még egy telkünk, ahova tavasztól őszig ki tudunk menekülni, ami azért is fontos, mert a fizikai állapotunk nagyban függ a mozgástól, de egy lakáson belül soha nem fogunk olyan tornát produkálni, mint a kerti feladatok közben. Mindent azért ott sem tudunk teljesen egyedül csinálni, de még magunkat is meglepjük, mire vagyunk képesek!
Nos itt alakul a gondolkodásbeli különbség a fiatalokhoz képest. Valaki már írta a kommentelők között, hogy fiatalon vidéken kezdte, aztán került városi környezetbe, de nem zárkózna el, ha vissza kellene menni a gyökerekhez. Ez a furcsa szendvics, amiben mi is élünk. Szinte úgy érezzük ennyi év távlatából is, hogy valóban nem esne nehezünkre a vidéki élet, amit igenis meg lehetne szokni az internet nélkül.
Mint már az elején említettem, éltünk internet nélküli világban is, aztán beleszoktunk együtt élni vele, de a hivatalos dolgaink zömét, zökkenőmentesen, a mai napig is személyesen tudjuk elintézni! Nem vagyok büszke rá, de okos telefonom azóta van, mióta az Ügyfélkapu+ használatához autentikátort kell használni! Nyilván felkerültek olyan alkalmazások, amiket úgy érzett az ember, hogy szükség lehet rá, de ezek jó részét soha nem használtam és a legfontosabb funkció a telefonálás maradt, amit a kábel szolgáltatónk jóvoltából, még mindig vezetékes kapcsolatként is használhatnánk!
Sajnos a fiatalság, ebben a mi 51 éves fiunk is beletartozik, erős kényszer hatására is nehezen tudná kertészkedésből, kisállat tartásból fenntartani magát, amihez nem kellene a világhálót igénybe venni! Mindenesetre még általunk, lehet hogy valamit elsajátítana ezekből. Igaz az üzletek állítólag működnének, de ennek is nagy eséllyel korlátai lennének.
Nos ezek az aspektusok jutottak így hirtelen eszembe, de biztos vannak dolgok, amiket nem vettem figyelembe, de gondoltam "kertésszel" nyugodtan beszélhetek ilyen megvilágításban!
Üdvözlettel: Ágh Ferenc.
Kedves Ferenc, köszönöm az írását!
Sokféle reakció jött vissza erre az írásomra, némileg meg is lepődtem. Több közülük csupán személyesen, pedig nagyon örültem volna, ha mások is elolvassák az általuk írottakat. Mint ahogyan Ön is ide írt, amit külön köszönök és hálás vagyok érte!
Számomra érdekes és tanulságos, hogy kézzelfogható a hozzáállásbeli különbség azok között, akik egyfajta privilegelizált világban élnek, modern technológiákkal foglalkoznak, azzal keresik a pénzt (nem keveset), és azok között, akik egyrészt sok mindent megéltek az életükben, másrészt az írásaikból úgy sejlik, hogy mindig is sokoldalúak voltak. Sőt, ma sem veszítették el ezt a "több lábon állás" képességét, de az igényt sem az ilyenfajta élet megéléséhez.
A rugalmasság, aminek a pallérozása/gyakorlása a célja és tárgya is ennek az írásomnak, sokkal inkább jelen van az utóbbi típusú emberekben.
Nem függ az évek számától, sőt!
Pedig gondolhatnánk, hogy az ember idővel elveszíti a rugalmasságát.
De nem!
A nekem küldött válaszokból sokkal inkább az rajzolódott ki, hogy a fiatalabb nemzedékek azok, amik nem tudják elképzelni az életet másképp! (Az internet itt csak egy "ürügy" volt, egy lehetőség a sokféle esetleges változás között, írhattam volna mást is, de ezt választottam. Ezt majd meg is írom egy további írásban).
És nem is az a nagyobbik baj, hogy nem TUDJÁK elképzelni az életüket másképpen, de NEM IS AKARJÁK! Még csak elképzelni sem akarják! Nem szeretnének még csak belegondolni se abba, hogy mi az igazán fontos az emberi életeben és mi nem. "Minden fontos". Valóban minden fontos?
Engem ez gondolkoztat el nagyon.
Én a természetben a dinamikus alkalmazkodó képességet látom, nap, mint nap, évről évre.
Kicsiben és nagyban is.
És én most azt látom, hogy ez a emberi képességünk elveszni látszik. (Ez is.)
Nem szeretnék általánosítani, hiszen nekem csak kis mintám van, bár igyekszem nagyobbra nyitni az ablakomat és az ajtómat is.
Én nem tudom, mit hoz a jövő.
De a rugalmasság, az alkalmazkodóképesség, -az ellenálló képességgel-, és a mindezekből fakadó életerővel együtt, most még fontosabb tűnik, mint az elmúlt 30-50 évben bármikor. Ezt sejtem, ezt látom.
Üdvözlettel, jó egészséget kívánva, Márti
Nagyon jó gondolatkísérlet, főleg a munka része, amit sokan 100% internet alapon csinálunk, cloud rendszerben, cloud-ban tárolt dokumentumokkal, eleve online beregisztrálással. Engem amúgy konkrétan felemel és kiemel maga a gondolat is, hogy ez egyszer (végre) megváltozhat :-) amikor már nem KELL belogolni, online lenni, egész nap pixelekkel 'beszélgetni' egy monitoron, kollégákkal, akiket csak nyaktól felfelé ismerek pixelek szintjén. Eltűnne a kényszer, a nyomás, és megnyílna egy régi/új világ.
Gyerekkorom nagy részét egy tanyán töltöttem vályogházban, gémeskútról húzott vízzel, esténként petróleumlámpánál kártyázva. Ha ide vissza kellene (vagy lehetne?) mennni, nem bánnám.
Nagy kérdés hogy a központi rendszereink tudnának-e még offline üzemelni. Áram, víz, kórházak, közlekedés (a nagyvárosok közlekedési lámpa hálózatát sok helyen már AI irányítja...metró, villamosok, mindent software irányít már), de ki tudja, lehet, hogy meglepően gyorsan felállna egy offline üzem, mert most MÉG talán van elég ember, aki ért is valamihez, a billentyűk nyomkodásán túl is ;-)
Érdekes gondolatok. Én éltem, dolgoztam net nélküli világban, el tudom képzelni az életet nélküle. DE! Annyi sok dolgot "őrzök" a világhálón, hogy komoly veszteségek érnének, ha összeomlana a rendszer. Fogom ízlelgetni tovább a témát. Köszi Márti!
Jó ideje gyűjtögetek pdf doksikat, jó cikkeket, stb. egy külön mappában, aminek az a neve hogy "NYOMTATÁS" ;-) A hosszú téli estéken rendszerezni fogom és elkezdem kinyomtatni azokat, amiket a legfontosabbnak tartok. Nem is csak azért, mert 'egyszer majd nem lesz internet', hanem azért is, mert egyszer lehet hogy már nem fog megnyílni a file... mert nem lesz meg a legújabb software hozzá, vagy mert nem fizettünk érte, vagy mert csak majd valami ID-val lesz megnyitható... hosszan sorolható. Minden amit a gépen vagy a cloudban tárolunk, azt úgy kell kezelni, hogy ideiglenesen férünk hozzá. Még a saját gép is ilyen szerintem. (lásd pl régi .avi videok, már alig van program, ami megnyitná és így lesz ez a word, pdf, ppt, stb. dolgainkkal is, de még az emailekkel is)
Mennyire igaz!
Ugyanez a fotókkal... már nincsenek fotóalbumaink, pedig milliószámra készítünk fényképeket, mert "semmibe se kerül".
És milyen nagy önbecsapás! A múltkor kerestem régi fényképeket. Még a lányaim fiatalkoráig vannak albumok. Aztán jött az okostelefon.
Én is készítek egy NYOMTATÁS mappát. HASZNOS DOLGOK mappa már van, majd abból kiválogatom a valóban fontosakat. Mert hogy nem minden az, ebben biztos vagyok.
Már maga a válogatás is az általam leírt "Képzeld el, hogy..." gyakorlatok egyike lehet.
Nálunk évek óta nagy hagyománya van annak, hogy A3-as falinaptárat készítünk (szigorúan kinyomtatva) ami minden hónapban az előző év azonos hónapjának a legjobb fotóit tartalmazza. Mindig izgalmas a hónapforduló :-) megnézni hogy tavaly ilyenkor miket csináltunk, hol voltunk, mekkora volt a fa, milyen sovány/kövér volt a macska és miket szedtünk, főztünk, gyűjtögettünk <3
Jó kis "gyakorlat" ez is! Tetszik :-).
BIztos van sok alkalmazás, őket nagyon jó tapasztalat alapján tudom ajánlani. Szuperkönnyű a felületet kezelni, és elképesztő gyorsak, pár nap alatt megvan: https://www.myprintpix.hu/egyedi-naptarak/naptarak-termekkartya/topdesign-benz?page=2&productId=topdesign-benz
Az ízlelgetés a lényeg, jól látod. Nem akartam végigvezetni, irányítani a gondolatokat. Annak nincs semmi értelme, hogy kioktatással, konyhai szintű receptekkel "segítsünk". Mert az nem segítség. És az is igaz, amit írsz, nem könnyű megválni a jótól, de érdemes megtalálni egy másik jót. Köszönöm a válaszodat.
Szuper írás! Köszönöm!