Már senki sem fordíthatja el a fejét, azzal, hogy "ez nem az ő dolga"
Helyzetjelentés 1/3
(Megpróbálom magam utolérni. Így most egymás után három írást tervezek kiküldeni, lehet, hogy páran már olvastátok a Facebookon az eredetijüket. Lesz bennük némi plusz.)
Talán ebből a két képből végre megértjük, hogy hová jutottunk, alig 7 év alatt. Aminek sok tíz éves előzménye volt már, de az utóbbi időben nagyon felgyorsultak a folyamatok.
Amikor 15 évvel ezelőtt megszületett a Patikakert, annak első hektárja, és pár éven belül a többi 4 hektár is kapcsolódott, tudtam, hogy miért van szükség az ilyen szigetekre. Nem véletlenül hagytam ott az emberközpontú digitális világ építését. Tudatos volt a döntés és maga az építkezés is. Akkor abban reménykedtem, hogy okosan együttműködve a természettel még sikerül időt nyerni, és egy szervesen működő “mikrokozmoszt” megteremteni.
Mindkét fenti kép közvetlenül a fekete málna szüret előtt készült.
Ami 2025-ben már biztosan nem lesz.
Ez a málna mindent megkapott, amit EMBER ADHATOTT neki: talajvizsgálatot, szerves anyagot, nulla talajbolygatást, szakszerű metszéseket, állandó talajtakarást, mulcsozást, sőt, még öntözést is. Már fényvédelmet is.
De szigetszerűen nagyon nehéz működni. A természetben minden integrált rendszer tőle kisebb integrált rendszerekből áll, és tőle nagyobb integrált rendszerekbe ágyazódik be.
A málnát nem bántotta kórokozó.
Semmilyen kártevő nem bántotta.
Csupán annyi történt, hogy AZ EMBER ÉVEK ÓTA MÓDSZERESEN ÉS KITARTÓAN PUSZTÍTJA, KIHASZNÁLJA, KIZSIGERELI A TERMÉSZETES KÖRNYEZETÉT, az élőlénytársait.
Mert "ő tudja".
Majd "ő gyártja".
Sőt! Sokkal jobbat gyárt majd!
Olyat, ami nem zavarja az ember kényelmét, mindenféle bonyolult élő szövetekkel, amiket végre meg kellene ismerni és -főleg!- alkalmazkodni hozzá. A mindenható innováció majd megoldja.
De úgy tűnik, hogy A TERMÉSZET MÁR NEM AD TÖBB HALADÉKOT.
Évek óta látszik ez, és akik ezzel testközelben foglalkoznak, mondták, írták. Csak senkit sem érdekelt, vagy alig valakit. Az innovátorokat, a gazdasági berendezkedést befolyásolókat, de az amúgy nagyon együttérző értelmiséget semmiképpen. Tudom, próbálkoztam. Nem érte el az ingerküszöbüket.
Az egyre nagyobb önbizalommal rendelkező ember nem fogadta el, hogy AZ ÁLTALA ALKOTOTT VILÁG FÖLÖTT VAN LEGALÁBB EGY OLYAN, AMELY SOKKAL HATALMASABB REND, és amihez alázattal kellett volna, kellene alkalmazkodni.
Az ember jó ideje már csak saját tengelye, önmaga körül kering.
Javítgatja, fejlesztgeti azon készségeit és képességeit, amikkel csak még gyorsabb tempóban halad. A HELYTELENÜL KIVÁLASZTOTT ÚTON.
A nyár csak nemrég kezdődött (az írás eredetije 2025.6.22-én íródott, itt).
Jelenleg 20-25%-os a levegő páratartalma. Így nem hűt a levegő, pedig arra nagy szükség lenne. És hetekig nem lesz csapadék.
Súlyos, évek óta tart és egyre súlyosbodik a talajvíz hiány, a felső rétegekben és a mély vízrétegekben egyaránt. A gyümölcs ledobja a termését. Átáll túlélő üzemmódba.
Nem csupán hazánkban van ez így, ezt is halkan megjegyezném. Nincs hová menekülni.
De talán még mindig van idő az alábbiakra. Nem tudom.
Nem tudok emberhez méltóbbat, minthogy:
- BEISMERNI.
- RENDSZER és REND SZINTEN GONDOLKODNI.
- CSELEKEDNI.
- HINNI.
Véleményem szerint EGYIK SEM ELHAGYHATÓ a fentiek közül. Beszélni, érzékenyíteni biztosan nem lesz elég. Sosem volt az, bár kényelmes is volt, meg fizetett is. (“Akinek nem inge…”)
Jó nyarat kívánok.
Egyszer talán csak leesik, hogy a jó nyár már régen nem a 32-38 fokos, hetekig, hónapokig tartó, csapadék nélküli strandidő.
MINDENKI, MINDEN EGYES NAP VÁLASZT. ÉS DÖNT.
(Ugyanez a helyzet a mézalmácskával, a híresen szárazságtűrő fekete berkenyével, sőt még a mindent kibíró húsos sommal is. Ledobják -az amúgy is picurka, koravén- terméseket.
Ugyanis ez már túl sok a növényeknek. A beporzók tavasszal egyre kevesebben vannak és a jeges tavaszi szelekben sokkal nehezebb megy a beporzás. Ez is egy nehezítő körülmény, a sűrűsödő időjárásbeli, éghajlati, ökoszisztémákat érintő anomáliák közül.
Igen, biztosan van kivétel. Az élőhelyek nem egyformák. Ezt is tudja az, aki testközelben van a természettel. Még egyetlen kertben is lehet más-más a helyzet. De nem jelentősen. Tudnék példákat hozni, hiszen minden éven állítok be apró kísérleteket. Hiszen érteni szeretném az Életet, és alkalmazkodni hozzá, ahogyan csak tehetem).
Én most az általános helyzetről írtam.
Amit a két kép mutat, 2018-ból és 2025-ből.
Nem vagyok egyedül ezzel az összetett problémával. Bár százalékosan, arányaiban kevesen vagyunk. Mint azt már régebben leírtam, itt.
Többször előjött az utóbbi időben, hogy az ilyen írásaimmal hergelem a “népet” az értelmiség és a mindennemű vezetők ellen.
Ami majd káoszba, anarchiába vezet.
Két megjegyzésem lenne ehhez:
1) Az értelmiségi ellen sosem hergeltem, és ez továbbra sem célom, eszemben sincs. Az értelmiségi ugyanis mindig a KÖZJÓért volt értelmiségi. Tanított, kutatott, művészetekkel gazdagította a világot.
Az ÉRDEKISÉGI nevű új emberfajra viszont fel kell hívnom a figyelmet.
Csak, hogy tisztán lássuk, hogy ki kicsoda.
2) Én a csendes jóban, a gondolkodó és reményvezérelt CSELEKEDETBEN hiszek.
Mindig, mindenkor ezt hirdettem, és most is ezt teszem.
Nem kell félni. Aki ért engem, az leginkább otthon kertészkedik, földet érzékenységgel művel, és igyekszik jóban lenni önmagával és a világgal. A kicsivel és a naggyal is. Amennyiben ez félelmetes valakik számára, akkor a hiba nem az én/a mi készülékünkben van.
Szeretettel, Márti.
Ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzéseimről, iratkozz fel az ingyenes Blog értesítőre!
Ha szeretnéd támogatni a munkámat, kattints az alábbi gombra.