Napi egy óra, másokért.
Nem magadért, hanem másokért. A mindennapi hétköznapokban.
Kinevethetsz. Naivnak, idealistának tarthatsz. Őrültnek is tarthatsz: talán már teljesen elment a józan eszem. “Játszom itt a szépet meg a jót”. “Tiszta giccs az egész, hagyjuk már…”
Nyugodtan letilthatsz. Nyugodtan leiratkozhatsz.
Nem baj.
Vállalom.
De kérlek, először olvasd el, és csak aztán dönts.
A KÉRÉS, A FELHÍVÁS, A MEGHÍVÁS:
Arra kérlek, hogy mostantól napi 1 (azaz egy) órát tölts valami olyasmivel, ami NEM RÓLAD szól.
Hanem MÁSOKRÓL.
AZ ÉLŐLÉNYTÁRSAIDRÓL. LEGYEN AZ EMBER, VAGY NEM-EMBER.
Ne a feléd irányuló háláról szóljon. (Lesz majd ilyen is, előbb-utóbb, azt fogadd el, mert illik. Szeretettel adták.)
Ne a hírnévről szóljon. (Nincs rá szükség, abból már van jó sok. Túl sok is, manapság.)
Ne a formális szerveződésről szóljon. Ne a formális összefogásról. Semmiképpen se a politikáról. És semmiképpen se a materiális, esetleg pénzbeli haszonról.
Hanem a világ és az ÉLET legegyszerűbb, legalapvetőbb dolgairól.
Nem lesz könnyű, egyáltalán nem! Tervezd meg. És főleg tartsd be.
Ha már csinálod, és értelmét látod, hogy tovább terjedjen, oszd meg. De ha megtartod magadnak, úgyis jó. Ez nem rólam szól, hanem RÓLAD. Még pontosabban azokról, akikkel majd TE FOGLALKOZOL.
Az nem ér, ha csak egy napig csinálod.
Az nem ér, ha csak egy hétig csinálod.
Legyél kitartó és türelmes.
Az már ér, ha egy hónapon keresztül, minden egyes nap megteszed. Ugyanis biztos vagyok benne, hogy utána hiányozni fog, és már soha nem hagyod abba.
Az nem ér, ha a magad hasznára csinálod. Kutya, macska, házi kedvenc szeretgetése nem ér. Ő érted van, de most legyél Te valaki másért.
Mikre gondolok?
Ó, rengeteg mindenre!!! Az élet legegyszerűbb dolgaira. Például:
Ültess gyümölcsfát. Bárhová. Ha nincs kerted, találj neki helyet.
Öntözd meg, és gondozd rendszeresen az elültetett fát.
Aztán szedd le időben a termését és hasznosítsd.
Ültess paradicsomot. Vagy vess céklát. Vagy bármit. Itt találsz segítséget.
A paradicsomtermésből készíts salátát, másoknak, vagy aszald meg, télire. Vagy fermentáld a céklát, szintén télire. Add ajándékba.
Készíts vacsorára tiszta, tápláló ételt a családnak. Vagy a barátaidnak. (Magadnak nem ér, de természetesen csináld azt is. Csak azt ne számítsd be ide).
A következő alkalommal vond be őket, ugyanebbe. Oszd el a feladatokat, hadd érezze mindenki hasznosnak magát. Közben beszélgessetek. Fogtok :-) .
Csinálj rovarbúvóhelyet a kerted csendes zugában. Nézz utána: nem nehéz, igazából szimpla fúrt lyukak egy békén hagyott tuskóban.
Készíts kétéltűeknek búvóhelyet. Gallyakból, mohából, árnyékos, nedves helyen. Békén hagyva.
Hívd fel a gyerekeidet. Vagy a szüleidet. Nem, baj, ha először csodálkozni fognak, és megrémülnek, vajon mi történhetett, mi lehet a baj. Hallgasd meg őket, de te is mesélj. Ne csak panaszkodj, hanem szedj össze jó történéseket is, hadd örüljenek. Persze ne hazudj, és sose legyél hamisan kedves. Bele fogsz jönni, csak gyakorlás kérdése.
Hívd fel az unokáidat. Vagy ugorj be hozzájuk (ne váratlanul, az nem illik :-) ). Először nem értik majd, hogy miért mesélsz arról, hogy neked milyen volt a gyerekkorod. Bírd ki, ha éppen tinédzser, és halálosan unja, amit mondasz. Ez csak a külső… Bírd ki. Csináld meg újra. Légy kitartó. A mese nagyon hiányzik ma mindenkinek. Az igaz mese meg még inkább.
Beszélgess a szomszéd nénivel, aki amúgy mindig mogorva veled. Bírd ki, ha nem érti, mit akarsz most éppen tőle. Egyedül van, régóta. A mosoly segíteni fog. Nem a negédes, a hamis, hanem a valódi. Ha készülsz rá, ez is menni fog. De ne várj azonnali pozitív visszajelzést. Ne feledd, nem ezért, nem magadért csinálod!
Hívd meg teára a szomszédot, aki állandóan gyomirtókkal permetezi a kertjét. Bírd ki, ha utálatos lesz veled, elsőre. Nincs hozzászokva a kedves szóhoz, ezért mérgezi a világot. Mondd el neki, hogy Te mostantól másképp kertészkedsz majd. Lesz egy csomó kaszálatlan, békén hagyott terület a kertedben. Mesélj, magyarázz! Készülj fel az otromba megjegyzéseire. Türelem! Ne győzködd, hogy ő is csinálja. Csak magyarázd meg neki, csendesen, hogy Te miért szeretnéd ezentúl így.
Olvass valami szépet. Mikor olvastál utoljára valami igazán felemelőt? Mesélj róla a párodnak. Tudom, először bámulni fog, hogy valószínűleg elment az eszed. Vagy esetleg lázas vagy. Bírd ki, ha kinevet. Ez csak a külső. Jó ember ő, ha nem lenne az, akkor nem élnél vele. Ne kapd fel a vizet, és ha épp jól jön, nyugodtan fogd rám az egészet. A következő héten próbáld meg újra. Türelem, kitartás!
Tervezd meg a heted. Ez a tervezés még egy plusz fél óra/óra lesz, elsőre. Aztán már nem kell tervezni sem. Megy majd magától. Rááll a szemed. Ami amúgy a szíved kivetülése a fényben. Hogy legyek egy kicsit fennkölt is, ne csak amolyan szokásosan földhöz ragadt ;-) .
Gondolj bele: ez heti 7+1 óra az életedből. Túl sok??? Mihez képest???
Évi 365 óra. Amikor nem magad körül forogsz, körbe-körbe, hanem keresed a tennivalót, a jót, magad körül. Türelemmel, felkészüléssel, odafigyeléssel. A napi egy óra nem kevés! Sőt! Komoly munka, komoly erőfeszítés! Főleg, ha a hátralévő életedben végig csinálni fogod.
Ha ezt ezren csinálják, akkor az évi 365 000 óra. Szép, kövér szám!
Ha egymillióan, akkor az már 365 000 000 óra. Háromszázhatvanötmillió óra!
És minden egyes óra egy másik élőlénytársunkért!
Miértünk. A többiekért.
Én most ezennel MEGHIRDETEM :-) :
Napi egy óra, másokért!
Ez egy nagyon komoly vállalás. Mert csendes. Nincs hírértéke. Te fogsz tudni róla és azok az élőlénytársaid, akikkel foglalkozol majd nap, mint nap.
Ha tehetném, név nélkül tenném, de annak egyrészt nincs súlya, másrészt pedig én vállalom, és nem is szégyellem, amit gondolok, és amiben hiszek. Nem hiszem magam senki különösnek. Maximum egy embernek. Az se kevés, amúgy. Van bennem elég önbizalom és elég hit is.
A héten kezdődnek az első személyes beszélgetések, itt a Patikakertben: “Amikor a kertész nem látja a fáitól az erdőt”. Nagyon várom. Lehet, hogy majd jövök még jó sok példával a fenti listához. Összegyűjtjük, jó pár beszélgetős alkalom lesz, az elkövetkező hetekben. Biztos vagyok benne, hogy a beszélgetőtársak hoznak majd a batyujukban további példákat, ötleteket.
Hiszek benne, hogy MINDENKIBEN OTT VAN A JÓ. A vágy a jóra. Csak nem meri kimutatni, nem meri felvállalni. Mert ma ez nem divat. “Gyerekes, nevetséges, értelmetlen, úgyse számít”.
De, nagyon is számít!
És egyébként is, mire, kire várunk, hogy jó irányba változzon a világ?
Másold ki a szöveget, és add tovább úgy, ha azt érzed. Vagy tartsd meg csak magadnak. Ahogy szeretnéd.
Ha jónak látod, jelezz vissza, ha elkezded, vagy már belejöttél.
Mindig, mindenkinek bátorító érzés, hogy nem vagyunk egyedül.
De akkor is érdemes csinálni, ha a világon Te leszel az egyetlenegy, aki megpróbálja.
A LÉNYEG, HOGY CSINÁLD.
ÉN IS UGYANEZT FOGOM TENNI. ÚGYHOGY MÁRIS KETTEN LESZÜNK.
Azt hiszem, hogy már írtam legutóbb, hogy nagyon gyakran a legkézenfekvőbb megoldások az igazán működőképesek. De én nem az egyszeriekben, hanem a mindennaposakban hiszek. A hétköznapiakban.
Köszönöm, ha idáig eljutottál.
Szeretettel, Márti.
Ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzéseimről, iratkozz fel a Blog értesítőre!
Ha szeretnéd támogatni a munkámat, kattints az alábbi gombra.