Pont ilyen javaslatot tettem én is nemrég (még csak a saját bubokérkban persze :-))
Mikor a kukásautó mellett megyek el és látom hogy milyen (emberfeletti) munkát végeznek az ott dolgozók, akkor kikívánkozik, hogy "ezt mindenkinek KELLENE csinálni, legalább havi egyszer". Havonta egy napon valami olyan munkát kellene végezni (még a vezérigazgató Őfelségének is), amit random dob a gép... óriási lenne, ahogy ugyanabban a munkásruhában ott állna a Prof. Dr. CEO VP és a gyári munkás is. Kénytelenek lennének beszélgetni.... a világ változna meg, nagyon rövid idő alatt.
No, pont emiatt nem lesz. Mert a mostani irányító erők egymástól elidegeníteni akarják az embereket, nem pedig közelebb hozni. A végső céljuk az, hogy egyszemélyes buborékokban ücsörögjünk.
Kicsiben lehet tenni ez ellen. Nagyban csak Kint-Bent, Mi-Ők csoportok tudnak kialakulni, ami tudjuk hová vezet.
Totálisan egyetértek. Magam is vállaltam ilyen szerepcseréket a pályafutásom során. Szakmaváltások formájában. Ezek az élmények sokat gazdagítottak rajtam.
Újságírást tanulok és pont ma tettem fel a kérdést, hogy vajon mi teszi nyomatékosabban a jó újságírót - a meglévő tudás mélyítése, vagy a társ- /de inkább egyéb területeken lévő tudás szélesítése?
Sajnos nem pedzegettük igazán a kérdést, a rövidre vágott konklúzió az volt hogy 50/50 - és azt hiszem ez az interdiszciplinárisabb szakmákban vezérelvnek kellene lennie.
Nagyon könnyen el tudnám nyújtani a kommentem a sok gondolat miatt, így saját magamat is rövidre vágva: szerintem sem azok a legjobb szakemberek, akik szakmájukon belül a legjobbak, hanem azok, akik integrálnak.
Örülök a cikknek, sok gondolatot vetett el bennem.
Nagyon leegyszerűsítve, -rövidre vágva, ahogyan te írod :-)-, az egyik a Tartalom a másik meg a Forma. Mindkettőre szükség van. De ma sajnos sokkal gyakrabban hiányzik a Tartalom, mint a Forma.
Hasonló, de picit más:
Pont ilyen javaslatot tettem én is nemrég (még csak a saját bubokérkban persze :-))
Mikor a kukásautó mellett megyek el és látom hogy milyen (emberfeletti) munkát végeznek az ott dolgozók, akkor kikívánkozik, hogy "ezt mindenkinek KELLENE csinálni, legalább havi egyszer". Havonta egy napon valami olyan munkát kellene végezni (még a vezérigazgató Őfelségének is), amit random dob a gép... óriási lenne, ahogy ugyanabban a munkásruhában ott állna a Prof. Dr. CEO VP és a gyári munkás is. Kénytelenek lennének beszélgetni.... a világ változna meg, nagyon rövid idő alatt.
No, pont emiatt nem lesz. Mert a mostani irányító erők egymástól elidegeníteni akarják az embereket, nem pedig közelebb hozni. A végső céljuk az, hogy egyszemélyes buborékokban ücsörögjünk.
Kicsiben lehet tenni ez ellen. Nagyban csak Kint-Bent, Mi-Ők csoportok tudnak kialakulni, ami tudjuk hová vezet.
Szerintem is megváltozna a világ. Örülök, hogy te is így gondolod.
Totálisan egyetértek. Magam is vállaltam ilyen szerepcseréket a pályafutásom során. Szakmaváltások formájában. Ezek az élmények sokat gazdagítottak rajtam.
Újságírást tanulok és pont ma tettem fel a kérdést, hogy vajon mi teszi nyomatékosabban a jó újságírót - a meglévő tudás mélyítése, vagy a társ- /de inkább egyéb területeken lévő tudás szélesítése?
Sajnos nem pedzegettük igazán a kérdést, a rövidre vágott konklúzió az volt hogy 50/50 - és azt hiszem ez az interdiszciplinárisabb szakmákban vezérelvnek kellene lennie.
Nagyon könnyen el tudnám nyújtani a kommentem a sok gondolat miatt, így saját magamat is rövidre vágva: szerintem sem azok a legjobb szakemberek, akik szakmájukon belül a legjobbak, hanem azok, akik integrálnak.
Örülök a cikknek, sok gondolatot vetett el bennem.
Én is örülök.
Nagyon leegyszerűsítve, -rövidre vágva, ahogyan te írod :-)-, az egyik a Tartalom a másik meg a Forma. Mindkettőre szükség van. De ma sajnos sokkal gyakrabban hiányzik a Tartalom, mint a Forma.
Megkérdezhetem hol tanulsz újságírást? Köszönöm!
persze:) MÚOSZ, aka Magyar Újságírók Országos Szövetsége. Sok képzés van, majd lesz tavaszi etap is biztosan
Köszi! :)