Már írtam arról (itt), hogy szerintem az Ember-alkotta világ nem komplex, csupán bonyolult, mert rosszul szervezett.
És írtam arról (itt), hogy nem a teljes és szerves rendszerre (vagy inkább a Rendre), hanem annak apró elemekre optimalizálunk, ezért van olyan nagy mértékű kiszervezés a világban minden téren: gazdasági, egyéni, kulturális és társadalmi szinteken egyaránt. Ami a véleményem szerint az egyik oka lesz az egyáltalán nem nulla valószínűségű civilizációs összeomlásnak.
Az integrált gondolkodás égető szükségességéről is írtam már, itt. Ott a föld alatti bunkerről is :-) .
Ezt szeretném gondolatban továbbvinni, sőt, most úgy érzem, hogy lesz még egy írás ugyanerre a témára hangolódva. Használva majd ott is a fenti, általam, -nem a mesterséges intelligencia segítségével, de nem is puszta kézzel- rajzolt ábrát.
Kezdjük azzal, hogy kiskoromtól kezdve mindig nagyon sok minden érdekelt. Képzőművészetek, építészet, tánc, tudomány, innováció, irodalom, színház, zene, gasztronómia, holisztikus egészségvédelem, kézi munkák, kertészkedés,… Ezeket kisebb-nagyobb aktivitással saját magam űztem is, vagy épp most is csinálom. Hogy mennyi tehetséggel megtámogatva, azt nekem nem tisztem megítélni, de én mindenben találtam megelégedést, és igen, boldogságot. Sőt, sikereket is. Nem tudtam egyiket sem kizárni, vagy választani közülük, úgy éreztem vagy érezném ma is, hogy nem lenne teljes a létezésem, akármelyik nélkül. Nem zavar, hogy nincs papírom egy csomó területről, én pontosan tudom, mennyi erőfeszítést és energiát öltem vagy ölök bármelyikükbe.
Így gyakran volt, és még jelenleg is van szerencsém különféle csoportosulásokba bekerülni. Nem véletlenül használom ezt a kifejezést, mert a következő írásom ezt fogja majd kicsit más oldalról elemezni.
Egyrészt mindig volt személyes kapcsolódásom ezekhez a csoportosulásokhoz, hiszen - a saját szintemen- magam is űztem az adott tevékenységet, amit ezeken a csoportokon belül végeznek, vagy ami összeköti őket. Ki merem jelenteni, hogy mindig értettem a céljaikat, a motivációjukat, még a nyelvezetüket is, még akkor is, ha én messze nem voltam azon a szinten, mint a specialistaként csupán azzal az egyetlen területtel foglalkozók.
Másrészt azért is hívtak gyakran, mert inspirálónak érezték a más területekről behozott gondolataimat, megközelítéseimet, ötleteimet. Így mindannyian jól jártunk, legalábbis én így láttam, így éreztem. Kölcsönösen gazdagítottuk egymást.
Az utóbbi időben viszont komoly változásokat észlelek. Még mindig érdekesek a más területről hozott meglátásaim, de beindult egy határozott védekezési mechanizmus.
Amit én úgy érzékelek, hogy a kezdeti, kívülről hozott inspiráció általi lelkesedés nagyon gyorsan alábbhagy, és szinte a gondolat közben vágják le a mondandómat: “Eddig érdekes volt, köszönjük, de ne tovább!" alapon. És ha ezt értetlenül fogadom, akár még direktben is megkapom, hogy “Ja, te igazából nem is vagy közülünk való!”. Mivel nincs se papírom, se nem kizárólag azzal az adott, egyetlen területtel foglalkozom, hirtelen már nem érdekes (vagy talán nem hiteles?) a gondolatom folytatása.
Így aztán kimaradok, vagy inkább, és ez a gyakoribb: én magam maradok el. Nincs ott tovább dolgom. Betagozódni, bezárkózni semmi kedvem, ha eddig nem tettem, eztán sem fogom.
A jelenség nélkülem is létezik és egyre erősödik.
Egyszerűen fogalmazok, ahogyan mindig is szoktam: ezek a csoportosulások, amik leginkább bizonyos, -és egyre szűkülő- szakterületek/hivatások, vagy érdeklődési területek, esetleg betöltött pozíciók alapján jönnek létre, bezárnak.
Mintha védenék, féltenék az identitásukat.
Amit ezen csoportosulások mentén alakítottak ki és azokkal is azonosítanak.
Az identitásképzéssel szerintem az égvilágon semmi baj sincs. Jó tartozni valahová, és ha más nincs, akkor a szakterület vagy a pozíció is betölthet identitásképző funkciókat. Legalábbis részben, mert egészben biztosan nem, szerintem legalábbis.
Fontos a tapasztalatcsere ezeken a körökön belül, egyáltalán nem szeretném alábecsülni annak jelentőségét.
A baj azzal van, ha ez egyben elhatárolódás is.
Valami (ön)védelemféle miatt az egyes csoportosulások nem kíváncsiak a többi csoportosulás történéseire, gondolataira, megközelítéseire, tapasztalataira, életstratégiáira!
Pedig pont azokból lehetne igazán sokat tanulni.
Sőt mi több, ezekből lehetne összerakni a VALÓSÁGot. Ami szerintem létezik, csak tényleg komplex.
Gondoljatok bele kicsit részleteiben, hogy miről beszélek. Biztosan ti is tudtok példákat.
A vállalatvezetők többet beszélgetnek egymással a különböző, csak nekik szervezett fórumokon és konferenciákon, mint az alattuk, mondjuk három szinttel lévő munkatársaikkal.
A belgyógyász a legritkább esetben konzultál -napi szinten- a neurológussal vagy immunológussal. Még ritkábban beszélget talajtani szakértővel.
A természetvédőt ritkán izgatják a mezőgazdasági technológiák.
A pénzügyi befektető vagy tőzsdecápa nem túl gyakran megy ki aszályos, félsivatagos területek jövőjét vizsgálni. Érdekes, hogy még a jövőkutató sem arrafelé kutatgat.
A vizuális művész hallani sem akar a jelenlegi közgazdasági berendezkedésről, de panaszkodik, hogy nincs miből megélnie.
A rendező nem beszélget a színészekkel, hiszen az ő dolga rendezgetni, a színésznek meg színészkedni. Ennyire szétaprózódnak ezek a csoportosulások, gyakran olyannyira, hogy néha már egyszemélyessé válnak.
Az AI befektető nem foglalkozik a jelen EROI (Energy Return On Investment) adatokkal, -amik tízszer alacsonyabbak, mint száz éve-, így csak megépíti a gigawattnyi, milliárd dollárokba kerülő óriási adatközpontokat. Amiket aztán a tengerbe, meg óceánba rak, mert azzal sem igen foglalkozik, hogy lassan mindenütt felforraljuk a bolygót. Fő a fejlődés. Hová?
A karbon-kvóta szakértő nem foglalkozik a természetes, milliárd éve működő szénmegkötési módokkal, inkább kereskedik a CO2-vel. Az ivóvíz és a csapadék meg amúgy sem az ő felségterülete. Majd akkor, ha kereskedni lehet vele.
A pszichológust nem érdekli a dietetikus, de a dietetikust sem igazán a pszichológus. Talán itt már van némi haladás, de például a kertig még kevesen jutottak el közülük.
A tudósok egymással sem beszélgetnek, nincs rá idejük, annyira le vannak kötve a publikációk gyártásával. Nem csodálkozom, értem, hogy hogyan működik a “rendszer”.
Mindent értek. A siker érdekében fókuszálni kell. Egyetlenegy vágányon maradni, igyekezni minél gyorsabban célt érni. Belterjes kapcsolatrendszereket kialakítani, sajnos, gyakran csupán érdekből és nem valódi érdeklődésből. Papírokat gyűjteni, hogy legyen kézzel fogható bizonyíték a rátermettségünkre, az alkalmasságunkra. Szó szerint.
Nem csoda, ha így nincs idő arra, hogy másokkal, és a nagyon-másokkal is foglalkozzunk, akárcsak pusztán a racionalitás szintjén maradva. Nincs idő látni, meghallgatni, megtapasztalni. Nincs idő érteni, nincs idő beleérezni.
A fenti ábra ezeket a zárt buborékokat vázolja fel. Ne keressétek rajta az összes szakmát vagy területet, de a felrajzolt kapcsolatokat se elemezzétek. Nem egyenszilárdságú a csoportosítás sem. Nem volt célom sem szociológiatudományilag, sem társadalomtudományilag, meg igazából semmilyen tudományilag helyes és teljes ábrázolást megrajzolni. De az ábra mutatja a csoportosulások zártságát. Amit én tapasztalok, és egyre erősebben.
Nekem lenne egy javaslatom. (Ami a saját, egyszemélyes buborékomban született, stílusosan :-) ).
Töltsön mindenki legalább két évente (még jobb, ha évente) legalább 1 hónapot egy teljesen másik szakmában vagy területen. Munkával. Kötelezően. Véletlenszerű kiválasztással. Függetlenül az iskolázottságától.
Jól meg lehet ezt szervezni, vannak ügyes algoritmusaink és matematikai modelljeink, meg ha mégsem, akkor majd megkérjük a mesterséges intelligenciát. Az bírja a nagy számokat, legalábbis ezt mondják róla ;-). Sok energiát eszik, tudnia kell húzni az igát.
Nem kell félni, semmi sem fog tönkremenni, senki sem fog elrontani semmit. Persze nem kell ténylegesen lemerülni az óceán mélyébe, ha épp a mélytengeri búvárságot osztja ki a sorsolás. Az emberek többsége a munkák többségét ma csapatban végzi, és ha más nem, akkor a segédfeladatok elvégzésére mindenki alkalmas lehet. Hasznossá teheti magát minden helyzetben, mindenki. Az író ugyanúgy a gyári munkás mellett, mint esetleg a gyári munkás az író mellett. Néha helyett is, én ezt egyáltalán nem zárnám ki :-).
A GDP-nek sem fog sokat ártani. Egyáltalán: meddig fontos még a GDP? Ma fontos?
Ó, én rengeteg egészséges mellékhatást fel tudnék sorolni, ha ezt bevezetnénk és rendszerré tennénk! De ezeket gondoljátok át Ti magatok. Rengeteg van! (Már látom is a mosolyt az arcokon, mert szerintem a legtöbben kitaláljátok, mi mindenre gondolhatok :-) ).
Igen, lesznek, akik azt mondják most, hogy senkit sem szabad kényszeríteni az ilyen cserére, és főleg nem az olyan munkára, ami a méltóságán aluli. Teljességgel képtelenség és bűn ezt megtenni a jelenlegi végtelen szabadság és demokrácia korában! Amit javaslok, az autokrácia, diktatúra, rabszolgaság, meg még ki tudja, hogy mi minden.
Tényleg az?
Ma nem kényszerülünk bele olyan szerepekbe, amikből sosem kértünk?
Nézzük csak!
Fogyasztónak hívnak engem, pedig én csak egy egyszerű vásárló szeretnék lenni, ha egyáltalán. Minden nyomás nélkül, mert abból sem kértem. És lehet, hogy a pénzforgalom nélküli cserét izgalmasabbnak érezném, legalább néha. De annak nincs ÁFA-ja, ezért nem legális, azaz nem szabad.
Emberi erőforrásként tekintenek rám, pedig én jobban szeretem, ha munkatárs vagyok. De még a dolgozó elnevezés is sokkal szebb.
Választópolgárnak titulálnak, bár én csak sima polgárnak érzem magam. De ha mindenképpen választó vagyok, akkor miért nem választhatom azt is ki, hogy milyen demokráciában szeretnék választópolgár lenni? Egyedül a képviseleti ér? Igazából csak fél-választó-polgár vagyok? Mert csak fél-kegyelmet utaltak ki nekem ;-) ?
Na jó, hagyom, mert még nagyon belejövök :-).
Nem kell megijedni. Nem lesz itt semmilyen kényszer-szerep-csere.
Engem nem kérdezett senki, és nem is fog, hogy esetleg mit látnék átgondolandónak arról, hogy a betonkeményre merevedett buborékfalakat hogyan lehetne feltörni, vagy legalább ablakokat vésni bele. Mást se. Nincs is olyan csoportosulás, ahol egyáltalán szóba jöhetne egy ilyenfajta gondolkodás. Akár csak elméletben.
Az ábrán sincs. Vagy mégis? (Javaslom a sarkokat kicsit jobban megnézegetni. Az apró betűket icipicit felnagyítva ;-) . Véletlenül kerültek éppen oda :-) )
Már megint ironizálok, ó, jaj. Tényleg abba kell hagynom.
Viszont azt mindenki átgondolhatja, hogy esetleg önszántából nem vállal-e időnként ilyen szerepcserét.
Komolyan.
Szeretettel, Márti.
Ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzéseimről, iratkozz fel az ingyenes Blog értesítőre!
Ha szeretnéd támogatni a munkámat, kattints az alábbi gombra.
Újságírást tanulok és pont ma tettem fel a kérdést, hogy vajon mi teszi nyomatékosabban a jó újságírót - a meglévő tudás mélyítése, vagy a társ- /de inkább egyéb területeken lévő tudás szélesítése?
Sajnos nem pedzegettük igazán a kérdést, a rövidre vágott konklúzió az volt hogy 50/50 - és azt hiszem ez az interdiszciplinárisabb szakmákban vezérelvnek kellene lennie.
Nagyon könnyen el tudnám nyújtani a kommentem a sok gondolat miatt, így saját magamat is rövidre vágva: szerintem sem azok a legjobb szakemberek, akik szakmájukon belül a legjobbak, hanem azok, akik integrálnak.
Örülök a cikknek, sok gondolatot vetett el bennem.
Hasonló, de picit más:
Pont ilyen javaslatot tettem én is nemrég (még csak a saját bubokérkban persze :-))
Mikor a kukásautó mellett megyek el és látom hogy milyen (emberfeletti) munkát végeznek az ott dolgozók, akkor kikívánkozik, hogy "ezt mindenkinek KELLENE csinálni, legalább havi egyszer". Havonta egy napon valami olyan munkát kellene végezni (még a vezérigazgató Őfelségének is), amit random dob a gép... óriási lenne, ahogy ugyanabban a munkásruhában ott állna a Prof. Dr. CEO VP és a gyári munkás is. Kénytelenek lennének beszélgetni.... a világ változna meg, nagyon rövid idő alatt.
No, pont emiatt nem lesz. Mert a mostani irányító erők egymástól elidegeníteni akarják az embereket, nem pedig közelebb hozni. A végső céljuk az, hogy egyszemélyes buborékokban ücsörögjünk.
Kicsiben lehet tenni ez ellen. Nagyban csak Kint-Bent, Mi-Ők csoportok tudnak kialakulni, ami tudjuk hová vezet.