Nehezen ültem le ehhez az íráshoz, bár a fő üzenetek már jó ideje megszülettek bennem. (Ígértem is itt, hogy írni fogok erről).
Mostanában se nem a sejtések, se nem a kinyilatkoztatások korát éljük.
Racionálisan túlcsorduló világunkban csak az az érvényes, ami számszerűsített és ami logikailag szépen le van vezetve. Más kérdés, hogy a bizonyításokhoz a koordináta rendszereket ki és milyen paraméterek mentén határozza meg ;-). Az ablakunkat a világra mindig mi választjuk, nagyon gyakran kényünkre-kedvünkre, vagy inkább annak megfelelően, hogy a bizonyítás az adott rendszerben meg tudja hozni az elvárásainknak megfelelő eredményt.
Mivel korlátosak a képességeink és az időnyomás is kegyetlen, így egy ideje a specializált szakismeretek erőteljesen elnyomják a generalista, átfogó gondolkodást.
Amiben teret kaphatna a metafizika és az intuíció.
A mai írásomban merész kijelentéseket teszek, amelyek igazságtartalmát nem tudom egzakt módon bizonyítani. Csupán a megéléseimre és a megérzéseimre hagyatkozom.
És arra az utóbbi évek minduntalan késztetésére, hogy összevessem az Ember által alkotott és a Nem Ember által teremtett világot.
Az első kijelentésem a következő:
Az Ember alkotta világ nem komplex, csupán bonyolult.
Ami rosszul szervezett, még nem komplex.
Több cikkben (pl. G7, Joseph Tainter: The Collapse of Complex Societies c. könyvére hivatkozva) olvastam mostanában, hogy “ Tainter szerint az összeomlás egy fokozatos komplexitáscsökkenés, amelynek során megszűnnek központosított intézmények, felbomlik az infrastruktúra, és elvész a specializált tudás.“
Én a komplexitást teljesen másképp értelmezem.
Szerintem a komplexitás fő ismérvei az integrált, önmagukban is életképes rendszerek, azok egymásba ágyazódása, az egységeken belüli és azok közötti, felfelé és lefelé is irányuló kapcsolatok nagyon nagy sűrűsége, a mindenütt jelenlévő strukturális változatosság, amiből következik a dinamikus alkalmazkodóképesség és rugalmasság.
Vagy valami ilyesmi. (Még dolgozom a meghatározáson, de a lényeges paraméterek lassan összeállnak :-).)
Az Élő Természetet én ilyennek látom. Kicsiben és nagyban is, már amennyire nekem lehet, -aki csak egy aprócska megfigyelő vagyok-, rálátásom valamire, ami sokkal nagyobb nálam.
Az Ember alkotta világ nem követi azokat a szerveződési mintázatokat, amiket a Természet mutat. Ez a világ a mérnöki asztalokon lett megtervezve és emiatt bizony jelentősen leegyszerűsített és lecsupaszított.
Sajnálatos és némileg torzult önbizalmi szintet mutat, hogy az Ember sem a saját világát, sem a helyét a világban még most sem látja tisztán.
Pedig ez az őszinte tisztánlátás lehetne a kiindulópont. A túléléséhez.
Létezik már komplexitástudomány, bár sajnos csak alig pár éves múlttal, és még ennél is kevesebb súllyal és reprezentációval rendelkezik, a mára már túlsúlyban a technológia által vezérelt tudományágak közepette.
Mindig is voltak összetetten és átívelően gondolkozók, talán a “legfiatalabbak” egyike Kurt Gödel, matematikus, az “intuitív gondolkodó” volt ilyen, a múlt század első felében, aki már serdülőkorában így fogalmazott: “Életem legfőbb célja a megismerés öröme”.
Meg ilyeneket is mondott, hogy:
“A matematika arra vár, hogy az ember felfedezze, nem arra, hogy megalkossa”.
Érdemes utánanézni Gödel munkásságnak és életének. Nem volt egyszerű figura, de hát a zsenik sosem azok. Még ma sem az ő nézetei uralják a matematika/logika tudományt, bár Neumann Jánostól a szilíciumvölgyi eredményekig rengeteg minden pont Gödel intuícióból születhettek meg. Einsteinnel való híressé vált sétáiról szintén jelent meg könyv (“Amikor Einstein Gödellel sétált” címmel, Jim Holt tollából).
Nagyon megörültem, amikor az egyik ismerősöm (Humán ökológiát tanultunk együtt pár éve) a figyelmembe ajánlotta az alábbi könyvet, mert ismerős gondolatokat láttam benne viszont. Nemrég jelent meg magyarul. Igazából csak könyvecske, nem egy átfogó tudományos anyag, de nem is ígér többet, nem is ígérhet, a bevezető gondolatoknál.
Neil Theise: “Gondolatok a komplexitásról. Kapcsolódás, tudat, létezés c. könyvéről van szó. Eredeti címe: Neil Theise: Notes on complexity. A scientific Theory of Connection, Consciousness, and Being. 2023).
Azért teszem be az angol bemutató leírást, mert észrevettem, hogy a magyar fordításban sajnos néha hiányoznak a csipkefinom megkülönböztetések. De én is a magyart olvastam :-). Szinte együltömben, a nyár elején…
“Nothing in the universe is more complex than life. Throughout the skies, in oceans, and across lands, life is endlessly on the move. In its myriad forms—from cells to human beings, social structures, and ecosystems--life is open-ended, evolving, unpredictable, yet adaptive and self-sustaining. Complexity theory addresses the mysteries that animate science, philosophy, and metaphysics: how this teeming array of existence, from the infinitesimal to the infinite, is in fact a seamless living whole and what our place, as conscious beings, is within it. Physician, scientist, and philosopher Neil Theise makes accessible this “theory of being,” one of the pillars of modern science, and its holistic view of human existence. He notes the surprising underlying connections within a universe that is itself one vast complex system—between ant colonies and the growth of forests, cancer and economic bubbles, murmurations of starlings and crowds walking down the street.”
“Mit vizsgálnak a komplexitáskutatók? A biológiát és a technológiát. Az ökológiát és az éghajlattant. A városi életet és a mezőgazdaságot. Az üzleti életet és a közgazdaságtant. Az antropológiát, a vallást és az evolúciót. Az időt. A történelmet. a jövőt”.
(Következő életemben ezt szeretném tanulni. Egyelőre maradok a megfigyelésnél és a megéléseknél, de addig is gyűjtögetem a vizsgálandó témákat :-) ).
Hiába indult el egy-két kicsike centrumban ez a fajta gondolkodás, az Ember mégsem ebben az irányban keresgél, figyel, kutat és tanul, hanem épp megalkotni tervez egy teljességgel szintetikus világot. (Erről már korábban írtam egy mesét, itt olvashatod. Akkor, januárban még reménykedtem egy pozitív fordulatban, -a mesék már csak ilyenek-, de most megrökönyödve állok, hallgatva, nézve az őrült, szinte megkergült történéseket a mesterséges intelligencia körül).
És itt jön a második bátor kijelentésem.
Amennyiben a Mesterséges Intelligencia lufi nem pukkad ki időben, és valóban beteljesíti, amit jelenleg ígér, az Ember menthetetlenül két nagyon erős szorítás közé kerül.
A Természet és az Mesterséges “Intelligencia” szorítása közé.
És akkor nem igazán lesz kihez fordulnia.
Már írtam korábban, hogy az MI-nak nincs saját ablaka a világra. Azokkal az adatokkal és információkkal dolgozik, bármilyen okosan is, amit az Ember ismer és digitalizált. Az előbbiekben azt próbáltam megvilágítani, hogy ez sajnos túl kevés. Mert az Ember -eddig- nem igazán az Élettel foglalkozott, hanem a saját, szintetikus világát építette.
Egy olyan eszköznek adni teljhatalmat bármilyen területen, aminek nincs több tudása az Életről, mint magának az Embernek, szerintem enyhén szólva életveszélyes. A teljhatalom alatt az automatizált, ember nélküli digitális döntéshozatalt értem. Legyen az egy profil alapon meghozott döntés, például egy “egyszerű” életbiztosítási esemény kapcsán (“in progress”), vagy egy gyilkolásra használt, drónraj támadás a háborúban (megtörtént). Vagy a kettő között bármi. Mindezek olyan folyamatként lesznek (inkább sajnos már vannak) megvalósítva, hogy teljességgel kizárjanak mindennemű emberi beavatkozást. Mégpedig mi érdekünkben (!): merthogy így lesz “objektív, pártatlan, egyértelmű”, és persze emberi felelősség és számonkérhetőség nélküli.
Az MI-nek nincs empátiája, nincs erkölcse, nincs intuíciója, nincs metafizikája.
Nincs valósága, nincs igazsága.
Azon gondolkodtam a múltkor, Gyimesből hazajövet vezetve a hosszú úton, hogy vajon Orwell ma miről írna könyvet. Az ő regényében a MÚLT állandóan változik, azért, hogy a JELEN és a JÖVŐ irányítható legyen, hiszen a Párt hatalma a múlt feletti teljes ellenőrzésen alapszik.
Eljátszottam kicsit a gondolattal, hogy ha a szavak szintjén, Orwell könyvében a MÚLT-at lecserélném a VALÓSÁG-ra, a JELEN/JÖVŐ-t meg az IGAZSÁG-ra, akkor pont a mában találnám magam.
Ugyanis azon eszme-influenszerek, akik azt tanítják, hogy a VALÓSÁG-ot kizárólag mi generáljuk, és a Valóság igazából csupán emberi narratíva, amit úgy alakíthatunk, ahogy szeretnénk, akkor bizony ezzel az IGAZSÁG-ot is mi határozzuk meg.
Hát persze, hiszen az sem létezik, pontosabban annyi különböző Igazság létezik, mint ahány ember a Földön…
Tényleg így van ez?
Vajon túl messzire mentem már ezekkel a gondolataimmal?
Igaz lehet az, amit pár éve mondogatok az előadásaimban, hogy “Ahogyan én látom, az összes általam ismert élőlény közül mind-mind élni akar, csupán egyedül az Ember adta már föl? De miért teszi ezt???”
Végül mindent kizárunk: az Istent, a Természetet, és végül magát az Embert is.
A Természet már most “visszabeszél”, és a Mesterséges Intelligencia is ugyanezt fogja tenni. Nemsokára.
A fentiek ellenére a nyáron nagyon sok életképes és életerős emberrel találkoztam. A valódi sokszínűség felvillanyozott, feltöltött, erőt adott.
Nem terveztem “nyaralni”, és nem is nyaraltam. Mindenütt dolgoztam. Jó, csak egy kicsit :-), a fennmaradó időben hallgattam, megfigyeltem, tanultam, és a legtisztább értelemben jól éreztem magam. Zalában, Göcsejben, Gyimesben, és még itthon is…főleg a Nyílt napokon, amikor olyanok jönnek ide a Patikakertbe, akik tényleg ide akartak jönni :-).
Pedig az éven az átlagos 2 tonna gyümölcs helyett az aszály és a levegőaszály (nem beszélünk róla, pedig nagyon gyilkos!!!) miatt csupán összesen 210 kg (10%!) gyümölcsünk termett, ami a mi esetünkben a katasztrófával egyenértékű.
Még kaptunk egy év haladékot, a takarékoskodásunknak és az alkalmazkodásunknak köszönhetően.
Ki fogjuk használni. Ezt bizton ígérhetem.
Aztán meglátjuk.
Szeretettel, Márti.
Ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzéseimről, iratkozz fel az ingyenes Blog értesítőre!
Ha szeretnéd támogatni a munkámat, kattints az alábbi gombra.