Diagnózis #3: Autoimmun állapotban az emberi világ
Túl sok lett a hamisítvány és az utánzat.
A Diagnózis #1 és a Diagnózis #2 írásokban odáig jutottam, hogy:
Mindent gyártani akarunk, mert ebben éljük ki magunkat. A gyártás előfeltétele pedig az egyszerűsítés. Beltartalmilag jelentősen leegyszerűsített világot hozunk létre. (Tudom, ez így nehezen hihető, hiszen jelenleg éppenhogy átláthatatlannak és túl bonyolultnak látjuk az ember által létrehozott világot. De szerintem az ember alkotta világ, a nem emberi világhoz képest nem összetett, csak rosszul szervezett. Erről az állításomról majd a következő írásomban írok, ami majd érintőlegesen bemutat egy most születő tudományt, a komplexitáselméletet…is…)
Emellett olyan messzire engedtük magunktól ezeket a gyártási folyamatokat, hogy tulajdonképpen nem is látjuk, így nem is tudatosítjuk, hogy a gyártási mániánkkal mennyire lecsupaszítottuk és elszegényítettük a világunkat.
De van egy mindezzel egy nem is kicsi probléma.
Az ember -akár elismeri, akár nem, mégiscsak természeti lény. Ebből kifolyólag, zsigerileg igényli a sokszínűséget és a változatosságot.
Ugyanis az ilyesfajta közeg adja meg a biztonságérzetét. Mélyen bele van ágyazódva a génjeibe. Ez van a kulturánkban, amennyiben a kultúrát tágabban értelmezzük.
A szabadságérzetünket is az adja, hogy úgy hisszük, és el is várjuk, hogy mindig kell legyen választási lehetőségünk. (Megjegyzés: van is, de nem ott, ahol keresni szoktuk.)
Ezért aztán a mindenféle ipar, de már nem csak az, hanem jelenleg az életünket meghatározó összes kiszolgáló terület megtanult ínycsiklandóan, vágyakat ébresztve, változatosságot mímelve CSOMAGOLNI.
A színes-szagos csomagolás hivatott eltakarni, hogy - csak néhány példa-:
Az élelmiSZER igazából valódi beltartalom nélküli hamisítvány, mégpedig vegyészek és csomagolás-designerek által megtervezve, többségében mindössze 12 kultúrnövényből, egyre több szintetikus anyag hozzáadásával.
Az élelem alapját képező növény műtrágyát kap valódi élő környezet helyett, és mára csupán növénynek kinéző tárggyá, üres, beteg héjjá vált.
A probiotikum jól hangzó segítség, de egyrészt változatosságban kimondottan szegényes, másrészt a laboratóriumban legyártott mikróba - a saját immunrendszerének hiányában-, a valós mikrobiomban azonnali halálra ítélt, üzleti termékké korcsosul, persze a fél gyógyszertárat megtöltő, tudományosan kinéző csomagolásokban.
A gazdaságot pörgetni kívánó banki hitel- és egyéb termékek is minden szolgáltatónál teljesen ugyanazok, bár a marketing próbál egyediséget kreálni nekik, hogy ez annyira azért ne látszódjon.
Szinte minden gyártott termékre ugyanez igaz: az optimalizált és kiszervezett gyártás miatt szinte semmilyen különbség sincs az ipari termékek között, legyen az botmixer, napelem, vagy autó… mind ugyanabból az egy alkatrészcsomagból van összerakva.
Kevés az egyedi, kevés a sokféle, bár a színeket nagyon szívesen használjuk, akár megkülönböztető identitásképzőnek is…
Csupán a külcsínben van különbség. Abban azért van, mégpedig komoly adagolásban. A tartalom maga pedig “nyomokban előfordul”, mára már az lett a nem kívánt, felesleges gondokat okozó “felesleges”.
Sok a dolga a kommersz formatervező designereknek, a kommersz csomagolástervezőknek és a kommersz marketingeseknek, már jó ideje sok.
Hamis csillogás, valódi tartalom nélküli utánzatok ömlenek ránk mindenünnen.
Mi több, hazugságok.
Még sok minden más is játszik hamis szerepet a mai világunkban. Szinte minden.
Nem bízhatunk abban, amit a másik ember mond vagy állít. Az életünket, a jelentős kiszervezés miatt rengeteg olyan ember határozza meg, akivel nincs szoros kapcsolatunk. “A hazug embert hamarabb utolérik mint a sánta kutyát” közmondás értelmét veszítette.
A pénz, amire ma használják, tényleg valódi értéket teremt, vagy csak imitálja azt?
A technológia megoldásokat ad a jelen problémáinkra, vagy a technológiai innováció gyakran csak elfed egy elhibázott régit és létrehoz egy újat? Boldogabbak leszünk ezektől az innovációktól?
Mit teremt a virtuális gazdaság? Valóban szükségünk van mindarra, amit elad nekünk?
A valódi emberi kapcsolatokat helyettesíti a sokfélének tűnő, de igazából hasonszőrű virtuális kapcsolódási lehetőség?
A valódi -bár természetszerűen nem problémamentes- emberi közösségeket pótolja az ezerféle virtuális közösség?
Az “instant spiri” - ahogyan én hívom a a mikrohullámú sütőben, mindössze két perc alatt megképződött spiritualitást-, mélyen megélt kapcsolatot jelent a transzcendenssel, vagy csak jó áron eladható termék és szolgáltatás, az időközben kiüresedett lelkek számára?
A bár korlátos, de mégis sokszínű -még nem is ismert-, emberi intelligencia helyett tényleg jobb lesz a mesterséges intelligencia? Vagy az is csupán hasznosabb?
A gépekkel ötvözött, feljavított transzhumán ember boldogabb, tartalmasabb életet él majd, vagy csak “okosabbat” (és kontroláltabbat), esetleg időben hosszabbat?
A sokszínűség, amit az ember világában találunk, a felszín alatt gyakran valami nagyon más. A csomagolás eltünteti az őszinteséget. Ez a dolga.
A nyúlbőr alatt róka van.
A bárány farkast takar.
Vagy esetleg fordítva. Ki tudhatja?
Az ember, mint természeti lény evolúciósan rendelkezik egy nagy adag veleszületett bizalmatlansággal az ismeretlennel szemben, legyen az embertárs, élőlénytárs, tárgy, jövő vagy bármi, amivel találkozunk. Ez természetes, hiszen az önvédelmet szolgálja ez a bizalmatlanság.
Renegeteg ismeretlennel találkozunk, és a sokféle csomagolás alatt bármi lehet.
De nekünk minden pillanatban tudnunk kell, hogy ki kicsoda, hogy mi micsoda, azért, hogy elkerüljük az életünkre veszélyes helyzeteket.
A nyúl felismeri a rókát. Nem töri a fejét feleslegesen, az energiáját a gyors cselekvésre használja. Azonnal elfut.
Ma az ember nem tudja, hogy ki a róka. Vagy ki a nyúl.
Nem tudni, nehéz felismerni, hogy mi/ki a valós és mi/ki a hamisítvány; mi/ki a barát, és mi/ki az ellenség.
Így aztán minden és mindenki GYANÚSSÁ válik.
A HAMISÍTVÁNYOK, az UTÁNZATOK mára minden területen BIZALMATLANSÁGOT és ZAVARODOTTSÁGOT okoznak.
Rengeteg energiát von el a mai embertől ez az állandósult bizalmatlansági állapot és védekezési stressz.
A figyelmünk, a szervezetünk minden pillanatban feszültségi állapotban van. Mégpedig “sejt”, azaz alapszinten. Nincs idő regenerációra, pihenésre, gyógyulásra. A civilizációban élő ember nem tud elmenekülni, ugyanis az egész világ ilyen hamisítványokkal és utánzatokkal van teli, ami ráadásul óriási adagokban ömlik rá. Talán kikapcsolhat egy-egy hétre, valahol az őserdőben, de ugyanoda fog visszajönni…
Ez az állandó feszültség rejtett vagy akár már látható gyulladásokat okoz.
És az összezavarodott, gyulladásban lévő szervezet végül önmaga ellen fordul.
Mert már nem tud különbséget tenni az egészséges és a beteg között, a saját és az idegen sejt között.
Az önvédelmi mechanizmusa betolakodó, ellenséges sejteket fog látni mindenhol.
ÁLTALÁNOS AUTOIMMUN ÁLLAPOTBA KERÜLTÜNK.
Egyéni és társadalmi szinten is.
Az autoimmun betegségeket ma leggyakrabban az immunredszer elnyomásával, azaz az immunrendszer túlzott aktivitásának mérséklésével próbálják “gyógyítani”.
A küzdelmet akarjuk mindenáron kiiktatni. Csillapítani, elnyomni.
Pedig az értelmet kell megtalálni a küzdelemhez.
Vagy az okát.
(A következő írásban - hacsak be nem előz valami akut történés, mert igencsak zajlik az életünk a Patikakertben :-) -, a szerveződésekről és a komplexitásról tervezek írni. Az emberi és nem emberi szerveződésekről és összetettségről. Ezek azok a témák, amik leginkább foglalkoztatnak, egy ideje, és biztosan nem véletlenül :-) )
Szeretettel, Márti.
Ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzéseimről, iratkozz fel az ingyenes Blog értesítőre!
Ha szeretnéd támogatni a munkámat, kattints az alábbi gombra.
“ A technológia megoldásokat ad a jelen problémáinkra, vagy a technológiai innováció gyakran csak elfed egy elhibázott régit és létrehoz egy újat? Boldogabbak leszünk ezektől az innovációktól?” - ìrod.. Szerintem a népesség növekedésével a technológia fejlődése nélkül bajban lennénk.. Egyrészt ugye a tudomány ami a tech fejlődés alapja. A tudomány pedig az emberi lét alapja ekkora népességszámnál. Már túl vagyunk azon a lehetőségen ahogy a bushmanok élnek. És technológia bizony segítí szerintem az emberiséget. Van egy sajátos logikája. dinamikája és azt sem mondom h mindig helyes de mindenképpen szükséges. És úgy is lehet nézni hogy nem eltakarja az előző hibás lépést hanem kijavítja..