A beton nem csinál élhető mikroklímát.
A makroklíma pedig mikroklímákból tevődik össze.
Billentyűzetet ragadtam egy rövid időre, tényleg rövidre, mert szinte megállás nélkül dolgozom végig ezt az évet is… Idő hiányában megint elmarad a születésnapom, de nem is baj, mert így legalább nem öregszem :-)). A gazda ne szülessen augusztusban, ajánlatos, hogy valamikor január 5 és 6 között legyen a születésnapja, bár én akkortájt is már nagyban sakkozgatok az ágyásaim vetésforgójával, komoly excel táblázatokba elmerülve, napokra.
Nem, még nem kaptam napszúrást, de való igaz, hogy rettenetesen fáradt vagyok, és ahogy már eddig is így volt: a mostani kimerültségemet sem a Patikakertben élő flóra és fauna okozza…
Komolyra fordítva a szót: a Patikakert állapotáról, jelenéről és jövőjéről esetleg majd később írok. Sajnos van mit.
Ami miatt a képernyő előtt ülök épp: úgy tűnik, hogy a rettenetes aszály és a tornyosuló energiaproblémák miatt végre elindult hazánkban a megoldáskeresés. Legfőbb ideje, örülök neki!
Azt hittem, hogy már tanultunk a múlt hibáiból (hibás folyószabályzások, lecsapolások, kisvizeink tönkretétele,…), de nem: máris jönnek, szépen sorban, a nagyszabású mérnöki megoldások... A közgazdászoknak is nagyon szimpatikus a betonból való építkezés: minden tonna cement és minden százezer munkaóra jót tesz a GDP-nek. Komoly (vagy annak tűnő) számításokkal igyekeznek meggyőzni a nagyérdeműt, hogy a problémák megoldása a további építkezés. (Az ember gyártási mániájáról már írtam, többször is, pl. itt: “Legyen gyártósor az egész világ!” )
Még az is lehet, hogy online szavazásra bocsátják, hogy mit kellene a jelen helyzetben csinálnia az országnak, ezért úgy éreztem, hogy jobb, ha én is megteszem, amit a haza kíván: megszólalok az ügyben. Nem először teszem, szerintem ugyanarról beszélek és írok már sok éve, persze mindig valamilyen más aspektusból. (Elnézést kérek a kiújuló szarkazmusomért, csak sajnos nem tudom, hogy a világunk jelenlegi tragikomikus helyzetében milyen arányban van a tragédia és a komédia… döntsétek el magatok. Szoktam könyveket is ajánlani: most leírások és idézetek nélkül ajánlok, hirtelen. Ide illik például Yosé Ortega Y Gasset majdnem 100 éve írt könyve, “A tömegek lázadása”, de azonnal eszembe jut a kortárs filozófus, Byung Chul Han két könyve is, “Az infokrácia”, és “A transzparencia társadalma”, utóbbiról biztosan nem írtam még, hiszen friss, de nagyon ajánlom).
Még komolyabban: talán az alábbiakban bemutatott, “testhez álló”, konkrétan a kertemből hozott, egyszerű példák megmutatják azt, hogy milyen nagy a különbség:
a) AZ EMBER ÁLTAL, AKÁR JÓINDULATÚ SZÁNDÉKKAL, DE MÉGIS MŰVI MÓDON KIKÍNLÓDOTT MEGOLDÁSOK
és
b) A TERMÉSZET ADOTTSÁGAIT KIHASZNÁLÓ, AZZAL EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN KIALAKÍTOTT MEGOLDÁSOK
között.
Ezek a hétköznapi fotók talán a nem kertészkedő, nem gazdálkodó ember számára is érthetőbbek, hiszen amikor a médiában “művelési ág váltásról”, “tájhasználatról”, a “természet ökológiai szolgáltatásairól” beszélnek, az nagyon távoli lehet a városi életet élő ember számára,
így nem csoda, ha nem érzi magáénak a témát, vagy esetleg összezavarodik ebben az őrült információ zuhatagban.
Nézzétek meg nagyításban a csatolt képeket.
Mindegyik tegnap reggel készült, a kertemből szedtem a termést, de KÉT KÜLÖNBÖZŐ HELYSZÍNI ADOTTSÁGOKKAL RENDELKEZŐ TERÜLETRŐL.
A két terület alig 20 méterre van egymástól.
Az első láda paprikát és paradicsomot a nagy kiterjedésű, új, divatos, biointenzív termesztésre használt komposztágyásaimból szedtem. Mint látható, szinte minden termés beteg: tele van aszalvánnyal és csúcsrothadással, utóbbi egy kalcium- hiánybetegség: a talajban ugyan ott van a kalcium, de a növény nem tudja felvenni, a magas hőmérséklet miatt lelassult és nem egyenletes nedvkeringése miatt.
A komposztágyások közelében ugyan van vagy 10-12 régi gyümölcsfa, de az ágyások óriási méretéhez (12,5mx2,5m) képest ezek a fák kevés árnyékot adnak. Így a hőkupola elejétől raschel hálóval védjük a növényeket. Az utóbbi hetekben két-, háromnaponta az összes növényt megöntözöm. Ugyanis nálunk március elejétől máig, de most már kijelenthetjük, hogy augusztus közepéig, azaz 5,5 hónap alatt összesen 83,5 mm csapadék esett le, és ebből csupán egyetlen egy volt, ami meghaladta a 10 mm-t, az is csak 1 mm-el… Minden 0,5 mm-es csapadékot is beleszámolva! Ez alig másfél havi csapadék és a milliméteres adagok igazából be sem jutottak a talajba :-( . Jelenleg rosszabbul állunk, mint Dél-Kelet Magyarország… de erről is írtam már, itt: “Üzenet egy agglomerációban élő gazdálkodótól”.
A komposzt sajnos idegen anyag, mert minden igyekezetünk ellenére még mindig nincs elég saját biomasszánk, és nagyon sok mulcsra van szükségünk az öt hektár növényeinek vízmegtartást javító védelmére. Amúgy a komposzt az elvégzett kromatográf vizsgálatok alapján biológiailag már nem is olyan rossz, hiszen tavasszal többször kapott komposzt-teát, ezen kívül szerves trágyát, sőt a gilisztafarmunkról betelepített giliszták is sokat javítottak a talajélet kialakulásában.
Mellékelek még pár fotót, hogy jobban lássátok a problémát.
A fenti képen lévő, második láda paradicsomot a 17 éve kialakított magaságyásokból szedtem.
Azért azt érdemes tudni, hogy a magaságyások sem igazán az ökologikus gazdálkodás magasiskolája, de a természetes környezet nagy mértékben javítja a hely mikroklímáját. Ezt a 20 nagy ágyást nyírt, magas gyertyánsövény veszi körül és a közepében 4 díszfa van. Az ültetés/vetés tervezésénél mindig számításba veszem a Nap mozgását és az árnyékok, félárnyékok, direkt napsütések idejét (nem számolok pontosan :-)). Ezek az ágyások egész nyáron még fele annyi vizet sem kaptak, mint a komposztágyások!!! Mérem a páratartalmat, ami ezen a helyen sem kielégítő, de legalább 8-10%-al mindig magasabb, mint a komposztágyásokban (ott alig 20-25%, akármit is csinálok... ez az alacsony páratartalom életellenes… és mondom, hogy ilyen körülmények között mi is jóval gyorsabban öregszünk…). De ez a pár százalék plusz, ilyen válságos időben sokat jelent, sőt életmentő lehet a növények számára!
Két nagy különbség van a két élettér között, és én mindkettőt kimondottan fontosnak tartom:
A TERMÉSZETES ÁRNYÉKOLÁS
A MEGFELELŐ TALAJSZERKEZET, KÜLÖNÖSEN ANNAK VÍZMEGTARTÓ KÉPESSÉGE
Mindkettőhöz ÉLŐ NÖVÉNYZET kell. Mind a talaj felszíne felett, mind a talaj felszín alatt.
Vegyszert nem használok: minden, képen látható növény egyformán kap erjesztett csalánlevet erősítésként, Bacillus thuringiensis bacikat és fürkészdarazsakat a gyapottok bagolylepke ellen, faecetet a poloskák ellen, és a hőkupolák miatt, pár hete, levéltrágya formájában kalciumot is. (Ez a rész szólt a kertészkedő társaimnak).
Ha hiszel annak, amit a képeken látsz, akkor NEM A MŰVI MEGOLDÁSOK (szántóföldi öntözés ész nélküli használata, vízlépcsők, duzzasztók, csatornázások, a beton- és mindenféle más okos építmények,..) mellett teszed majd le a voksod, hanem azokat a megoldásokat támogatod, amit A TERMÉSZET ÖNMAGÁTÓL, VELÜNK EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN TUD ADNI.
Ilyenek (jusson majd eszetekbe, ha szembe jönnek veletek a médiában ezek a kifejezések):
A regeneratív, talajmegújító, talajtakaró gazdálkodás, a legelő állatok integrálása a szántóföldi és gyepgazdálkodásba,a talajszerkezet és talajélet javítása miatt, mind-mind a jobb vízmegtartásért,
Minden csepp csapadék helybentartása (erről már írtam, de annyira fontos, hogy sokat kell ismételni, egészen addig, amíg nem csináljuk végre…)
A természetes kis vizeink (patakok, vízfolyások,…) természetes módon való visszaállítása -ezek többnyire hazánk területén képződtek, a nálunk leesett csapadékból, csak sajnos szinte már mindegyiket tönkretettük, kibetonoztuk, lezártuk, beépítettük,…
A kis vízkörforgások visszaállítása, a lehető legtöbb növény és növénytársítás ültetésével. A növény a víz negyedik halmazállapota (Michal Kravcik, kassai hidrológus), óriási jelentőségük van a hőmérsékletszabályzásban, mégpedig a nagyon-nagyon fontos, lassú és fokozatos párologtatásukkal! Növényeket a beton helyett! Nincs más megoldás, neki kell állni: közös erővel fel kell bontani a településeken belül és környékükön a betont, mindenütt, ahol ez csak megoldható. És rengeteg helyen megoldható, még a városokban is! Csak akarat kell hozzá. És egy átgondolt, de nem halogatott, megvalósítási terv.
Ezen kívül ma még lenne egy kérésem:
Kérem szépen a nagyon híres és a kevésbé híres ismerőseimet, és azokat is, akiket egyáltalán nem is ismerek, hogy NE FÁKAT, HANEM A TÁJNAK MEGFELELŐ NÖVÉNYTÁRSÍTÁSOKAT ÜLTESSENEK! Mindenütt, a városokban is!
Szoliter fákat lehet ugyan ültetni, de ők is társas lények, sokkal jobban fogják magukat érezni egy jól megválogatott társaságban. A vízmegtartás miatt is így kellene eljárni...
Ha mindezt megtesszük, akkor mi is jobban fogjuk érzeni magunkat.
Pontosabban van esélyünk megmaradni.
Nem lehetetlen a mentés/visszaállítás, de most már tényleg lépni kell. Azt a vizet (ami most ugyan nincs, de majd azért még jön), szóval a víznek minden cseppjét már csakis a jövő érdekében szabad felhasználni!!!
Mi a Patikakertben 5 éve ültetünk ezerszámra “haszontalan” fákat és “félig hasznos” növénytársításokat. De még mindig nincs elég, és a mostoha körülmények között most már sokkal lassabban is nőnek. Sajnos ezzel is számolni kell. Ha elveszítünk egy idősebb fát, egyáltalán nem biztos, hogy még újra nő majd ugyanott.
A most őszi tervünk még sok száz, de inkább sok ezer új kis növény és növénytársítás kiültetése, ezen a saját hatáskörbe tartozó, mindössze 5 hektáron. Mi az, hogy saját hatáskör? Rálátás és ráhatás? Erről is írtam már: “A minden(re)ható kiszervezés” írásban.
A “makro” sok kicsike “mikro”-ból áll össze.
A “makro-klímát” sok kicsi “mikro-klíma” tönkretételével sikerült eljuttatnunk a mai helyzetig.
Így az az egyetlen esélyünk, ha a sok kicsi mikroklímát rendberakjuk.
Azaz a természet léptékei és megoldásai mentén teszünk, és nem az ember-alkotta szintetikus világ elképzelt léptékei és megoldásai szerint öntjük továbbra is a betont.
A végére még ideteszek egy fotót, amit épp tegnap mutatott meg nekem a közösségi média jeles platformja. 11 évvel ezelőtt, ugyanezen a napon ennyi paradicsomot szedtem le. Rá se fért a fotóra, ahogy látom, és ezek bizony nem koktélparadicsomok! Nagyságrendileg kevesebb ráfordítással és jóval kevesebb input anyaggal (beleértve a vizet is) értem el ezt a nagyságrendileg méretesebb eredményt.
Annak nincs értelme, hogy visszasírjuk a régi szép időket. De annak van, hogy mindent megtegyünk, hogy megállítsuk ezt a most már életveszélyes tendenciát.
Szeretettel, Márti.
Ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzéseimről, iratkozz fel az ingyenes Blog értesítőre!
Ha szeretnéd támogatni a munkámat, kattints az alábbi gombra.
Ez igazán inspiráló volt, sok megszívlelendő dolgot mutattál meg benne. Köszönöm, hogy megajándékoztál vele minket, kertszerető hobbitokat, szülinapod alkalmából. Boldog-boldog szülinapot Márta!
Csodás írás ismét! Köszönöm!